A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Gazdag István: Adalékok a debreceni tanyavilág felszabadulás utáni történetéhez

hez írt beszámolójában összefoglalta hozzászólásának lényegét „... rámutattam arra, hogy bár anyagi elesettségünk következtében nem gondolhatunk arra, hogy máról-holnapra az ideális tanyai közigazgatási központot felállítsuk, feltétlenül szükséges azonban, hogy már most egy tervet készítsünk, hogy hova kell felállítani a közigazgatási központot”.11

A város vezetői, a politikai pártok felismerték, hogy

......a földreform...

a városi központtól távol élők számát megsokszorozta és így a lakosság újabb ezreit hozta abba a helyzetbe, hogy adófizetése ellenére a közigazgatási, közlekedési, közegészségügyi, kulturális és egyéb igényei kielégítése szempontjából az országnak szinte másodrangú polgárává váljék”. A gondok, problémák megoldására a szakbizottságok kétlépcsős tervezetet dolgoztak ki. Első lépésnek tekintették — a tanyaközpontok kiépítése előtt — a legszükségesebb intézkedések megtételét:

1. Az 1944: II. t. c. végrehajtási utasításának mielőbbi kiadását megsürgetni

2. Az említett törvénycikk által megalkotni rendelt szabályrendelet előkészületi munkálatait haladéktalanul el kell rendelni, mert ennek előmunkálatai során végzett adatgyűjtés előnyösen felhasználható a tanyai központok végleges kiépítésének és szervezésének munkálatainál.

3. A legrövidebb idő alatt meg kell oldani a távolabb fekvő és sűrű lakosságú tanyai települések távbeszélővel való ellátását.

4. Feltétlen szükséges a telepítéseknek nemcsak utakkal való ellátása, hanem állandó jellegű autóbusz, vagy teherautó járatokkal összekötése a város forgalmával.

5. Azonnal be kell vezetni a helyi tanyavilágba a 2 heti, de legalább havi időközökben rendszeresített tanyalátogatást, melyek során közigazgatási segítséget lehet nyújtani a lakosságnak.12

A második és egyben — az akkori felfogásnak megfelelően — végleges lépésnek a tanyaközpontok kiépítését tekintették. „Mivel a jelenlegi viszonyok sem a legkedvezőbbek a megfelelő számú állandó tanyai központ mielőbbi kiépítésére, ezt a korszakalkotó munkát csak tervszerűen és fokozatosan lehet megvalósítani, éspedig a három éves terv keretében”. Először évenként 2—2 központ létesítését, majd legalább Elep, Hortobágy és Nagycsere kiépítését szorgalmazták a tervidőszakban.13 A tervezet alapján sor került néhány konkrét intézkedésre 1948-ban.14

Jelentős lépésnek kell tekintenünk a két munkáspárt által elkészített hároméves terv-javaslatot Debrecen fejlesztésére, amelyben a külterületi problémák

11 HBmL. XXI. 501/a. 1947. ápr. 23. Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (Békéscsaba, 1975.) c. művében „A puszta és a közigazgatás” c. fejezet értékes megállapításokat tartalmaz a külterületek felszabadulás utáni fejlődésével kapcsolatban. A tanyakérdés felszabadulás utáni fejlődését vizsgálják: Orbán Sándor: A tanyarendszer átalakulásának problémája a felszabadulás után. Történelmi Szemle 1975. 1. sz., Kulcsár Kálmán: A magyar tanya ma és holnap (Erdei Ferenc: Magyar Tanyák. Bp. 1976), valamint Takács József már idézett tanulmánya.

12 HBmL. XXI. 505/g. 1. 1947. máj. 19.

13 HBmL. XXL 505/g. 1.

14 1948—1949 évek során a tanyai közigazgatás, postaügynökség, óvoda szervezése ügyében a város vezetői több előkészítő intézkedést tettek. Konkrét lépésekre költségvetési fedezet hiányában nem került sor. HBmL. XXI. 502/a. 3. 13. 19/1948; XXI. 505/a. 2024, 6704, 7288, 7289, 7290,. 13183/1949.

9 Évkönyv III.

129