A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Béres András: Állategészségügy a XIX. század elején a Hortobágyon

jó reménység vezérlése mellett ássák”. Ezért szükségesnek tartják az olasz módra történő vízmeghatározást, hogy a felesleges munkát el lehessen kerülni.80

A kutak készítését egyre jobban szorgalmazzák, mivel még 1835-ben is „a pásztorok közönségesen a kutak kiapadásáról, tisztátalanságáról, szűk vízről panaszkodnak”, és az elhullás, fertőzés veszélye fennáll. Sok gulya napjában egyszer alig kap vizet, messze a folyóra hajtják itatni. Legelőjük is elapadt, s az éhségtől elkényszeredett marha a száraz kopár földet marta, „szegény állat reggeltől estig csak ballag, nem azért, hogy egyen, mert teljességgel nincs mit, hanem, hogy üres gyomrait iszappal töltse meg.”81

A kutak tisztításához Bauer Antal lakatos olyan kút tisztító vas fúrókat készített, amelyek segítségével a kiapadt kutakba vizet lehet felhozni, s ha a költségeket meg akarják kímélni, Tetétlenről kérjék el mert oda már készített és eredménnyel kipróbálták. Kutak készítése egyébként a század folyamán mindig fontos feladatnak számított, mivel az állategészségügy súlyos problémákat felszínre hozó gondjai között a friss vízzel való ellátás alapvető körülmény volt.82

Másik igen fontos intézkedés az állatok sózásának rendszeres biztosítása. 1815-ben hozott szabályozás már arról intézkedik, hogy a gulyajárásokon „a hibás víz, a fű késői ujjulásától származni szokott bajoknak elhárítására a marháknak elegendő és illendő távolságra lerakott kősó adattatnék, tekintetbe vévén azt, hogy a marha között káros dulakodás ne támadhasson”.83 Úgy kell a kősót kihelyezni, hogy a kutakhoz közel legalább öt sózóhely legyen, s a kősót ne kelljen utánuk hordani. A kövér legelőn is fennállt a megbetegedés veszélye, így a tisztiorvos 1842-ben olyan javaslatot tett, hogy a „marhák hátára nyalás végett só hintessen”, a kövér legelőt soványabbra cseréljék. 1846-ban az Egészségi Bizottmány kilenc mázsa salétromsót vétetett és adatott ki, hogy azt az itatóvályúkban helyezzék el.84

A román, szlovák, morva-vlach pásztorok szintén használták megelőző gyógyászati célra töretlenül a földre, kőlapra, vagy ágasra kihelyezett kősót. A sótartó karók használata az Északi- és Keleti Kárpátokban, de a szatmári és a Hortobágy környéki legelőkön is elterjedt a sózás módjainak néhány más formájával együtt.85

80 Uo.

81 Uo.: 272/1835. jún. 12. Dr. Takács Sándor: Csatorna terve Debreczen és a Tisza közt. 1727. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1904. évf. 318—320. old. Bencsik János: Paraszti állattartás Hajdúböszörményben. Tanulmányok Hajdúböszörmény néprajzához. I. In: Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből 24. Debrecen, 1971. 24—25. old. Bencsik János: Szarvasmarha- és lótartás Tiszapolgáron. In: Tanulmányok a Hortobágy Néprajzához. i. m. 40—41. old. Rácz Lajos: Közérdekű öntöző csatornák a Hortobágyon. DGL. 1899. 2. évf. 2. sz.

82 Rácz Lajos: Közérdekű öntöző csatornák a Hortobágyon. DGL. 1899. 2. évf. 2. sz.

83 HBmL. IV. A. 1011/a. 1815. júl. 21. 234. old. 701. sz., IV. A. 1011/k. 343/1815. júl. 3., Bene Zsuzsa Die Schafzucht und Verarbeitung der Schafmilch auf dem Gebiet des Cserhát (Nordostungarn). — Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. (Szerk. Belényessy M.—Földes L.—Gunda В.) Bp. 1961. 559—579. old.

84 Gunda Béla: Altertümliche Mahlsteine in den Karpaten. Acta Ethnographica, X. 1961. 41—65. old. PaládiKovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása. Műveltség és Hagyomány VII. Szabadfalvi József és Újváry Zoltán közreműködésével (Szerk.: Gunda Béla) Debrecen, 1965. 7—211. old. Pethe Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság. I—III. Sopron, 1805. 28,—56. old. HBmL. IV. A. 1011/k. 343/1815. júl. 16., IV. A. 1011/a. 1816. júl. 10. 375. old., IV. A. 1011/k. 361/1829. jún. 20., IV. A. 1011/a. 1829. jún. 22. 242. old. 508. sz., 1842. jún. 2. 254. old. 950. sz.

85 Gunda Béla: Prehisztorikus jellegű őrlőkövek a Kárpátokban. Ethnographia, LXIX. 1958. 33 — 351. old. Béres András: Ajószág sózása, sózóvályú. Ethnographia. LXXVI. 3. 1965. 456—461. old.

89