A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Béres András: Állategészségügy a XIX. század elején a Hortobágyon
Debrecen város Tanácsa a Helytartó Tanács 1799. szeptember 25-én kelt 21 885. számú parancsa értelmében rendeletet adott ki, hogy a Kovács Céh Comissarius „a’ Marha orvoslás tudományának gyarapodására nézve” évenként egy-két kovácsot a tudomány elsajátítására Tolnay Sándor pesti professzorhoz küldjön fel, hogy ott a tudományban szerzett előmeneteléről bizonyságlevelet szerezzen. Azok a kovács Legények „kik a’ baromorvoslást ki tanulták, arról bizonyságlevelet mutatnak”, remek készítés nélkül nem állhatnak a céhbe. Az állatgyógyászati ismeretekkel rendelkező kovácsok, a gyógykovácsok tevékenysége a XIX. század első felében általános volt, csak 1845-ben értesülünk először arról, hogy Takács Mihály kovács legény a baromorvoslás tanulása alól felmentést kér. Megszerzett ismereteik alapján a gyógykovácsoktól jobban elsajátíthatták a gyógyítás tudományát a pásztorok, hiszen velük gyakrabban és könnyebben érintkezhettek mint a szakképzett baromorvosokkal.8® A XVIII. sz. végén, de már a XIX. sz. elején egyre jobban terjed a hivatalos állatorvoslás, Bőhm Márton baromorvos 1832-ben jelentkezik Debrecenben, hogy illendő fizetés és szállásadás mellett elvállalná a gyógyítási feladatokat. Évi 100 forintért meg is kezdte tevékenységét és részére quartély pénz címen az eredeti összeghez még 50,—P. forint pótlékot biztosítottak. A század második felében már segédállatorvos is tevékenykedett, 1891-ben pedig a mátai központban a Gazdasági Bizottság jóváhagyásával állatkóroda, vagyis kóristálló építését határozták el, de ez már Dely Mátyás hortobágyi állatorvos hosszú időn át folytatott gyógyító tevékenységével van szoros összefüggésben.86 87 Összegezve megállapítható, hogy Debrecen városa részben saját, részben a gazdaságok állatállományának védelmére a XVIII. század végétől, de különösen a XIX. sz. első felében olyan sokrétű és hathatós intézkedéseket foganatosított, amely a terjedő s időnként a Hortobágyon jelentkező ragadós betegség, a dög, a száj és körömfájás, de az egyéb betegségek megelőzésére, gyógyítására szorítkozott. A hivatalos, ekkor ismert gyógymódok, eljárások amelyek mintegy száz év alatt elterjedtek, nehezen választhatók el a pásztori ismeret- anyagban jelentkező gyógymódoktól, a ma már kuruzslásnak számító eljárásoktól.88 Egy érdekes és tudatos folyamatnak lehetünk tanúi. Debrecen városának állatgyógyászatra és állategészségügyre vonatkozó rendelkezéseiben következetesen építette rendszerét, amely szorosan összefüggött egy egészséges állatállomány kialakításával és célszerű tenyésztésének lehetőségével. Ez az állat- egészségügyben is sajátos helyzetet teremtő hortobágyi állattartás a pásztori kultúrában is nyomot hagyott, a rapszodikus időjárás a folklórban is jól tükröződik amit a pásztornóták egész sora, de különösen jól mutat az, amely a kiszáradt pusztára, a veszedelemre utal.89 Elsőrendű befolyásoló tényező az időjárás és a gyógyászat alacsony színvonala. Orvosi gyógymódok, gyógykovácsi féltudomány, pásztori népi tapasz86 HBmL. IV. A. 1011/a. 1799. okt. 8. 82. old. 437. sz., 1845. márc. 15. 185. old. 549. sz. 87 Nagy Czirok L.: Pásztorélet... i. m. 179. 1. HBmL. IV. A. 1011/a. 1832 okt. 6. 504. old. 869. sz. 1834. dec. 3.441.old. 1041.sz.,ua. 104. 1835. júl. 2. 179. old. 44. sz., IV. B. 1403/a. 1889.jan. 24. 5/615. 88 Balogh L: Marhadög... i. m. 303—308. old., Györffy I., i. m. é. n. 110. old. 89 EcsediIstván: Hortobágyi pásztor- és betyár-nóták. Debrecen, 1927. 37. 51. old. 90
