A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Béres András: Állategészségügy a XIX. század elején a Hortobágyon
patikus feljegyzéseiben megismerjük.65 Kólikáról szerinte igen jó az olajban rántott tehén ganéjt kis székfűvel keverve a hasra kötni. Hasmenésre aszuber- kenye, vagy magyaró hagyma és kenyérhaj főzete pálinkában, törött szerecsendió írós vajjal összegyúrva, szárított cserfa, vagy tölgy makk összetörve vízzel keverve használatos. Hályogos szemre fürjtojás törött héja, vagy porrátört szárított hangyatojás szembefújva ajánlatos. Igen jónak mondható a kárászhal olvasztott hája, méz, vagy nádméz és gyömbér arányos keveréke szembecseppentve. Ez meghasítja a hályogot ugyanúgy, mint az olyan asszony tejéből készült vaj, aki férjével másokon kívül tisztán élt és egymás után két fiú gyermeket szült. Féreg ellen nyers üröm levét kell becseppenteni, amely ugyanúgy használ mint a jószág saját vizelete. Orbánc ellen félmaréknyi lenmagot kell törni, hat tyúktojással, kevés timsóval összekeverni és flastrom módjára a fertőzött, gyulladt helyre tenni, de hatásos lesz a tavaszi tóból szedett békanyálban levő békatojásokkal való kenegetés is. A különböző gyógymódok terjesztésére sok kísérlettel találkozunk, ami a Tanács 1829. évi egyik jelentéséből is kitűnik: „Ezen alkalmatossággal mind a ragadó dög, mind a gyakrabban előforduló nyavalyákról a pásztoroknak külön-külön magyarázatot és oktatást adtunk, s emellett némely könnyen véghez vihető kézi orvoslások módjára megtanítottuk.”66 Nem lehet vitás, hogy ennek az oktatásnak máig elérő hatásával is találkozunk a népi állatgyógyászatban, amelyekhez természetesen a pásztorok által szerzett egyéni tapasztalat is társult. A házilag készült epés fonnyadó, a kupecek különösen cigánykupecek hathatós orvossága. A kehesség gyógyítását pálinkával, vagy csudafa magjával végzik. A tejfeles kékkő száj és körömfájásra, a vékony terpentinből kényesőből és kisütött juhfaggyúból készült kenőcs, dohánylevél főzete a rüh gyógyítására használható. Az égetett timsó tejfellel keverve sebre, a szájkantározás fúvódás ellen, száraz takarmány, kormos kása vérhas ellen, száraz tölgyfakéreg főzete hasmenés elállítására, árvagané pernye tetű ellen, kőrisbogár veszettségre tájoggyökér gyulladásra alkalmazandó. Vizelet elállása esetén melegtrágyába állítás ajánlható. Az állandó maghimlő tartás, gabonakorpa, faszén por hasmenés esetén, érvágás és még sok más gyógymód mind azon alapszik, mennyit sajátított el a pásztor eleitől, mennyit lesett el orvosoktól, s mennyire tartotta fontosnak, hogy maga is tudjon segítséget nyújtani. Tudta és tartja ma is, hogy fűben-fában van orvosság, csak éppen ismerni kell, hogy mi mire való, s hogyan lehet alkalmazni.67 Az állategészségügy helyzetét Debrecen város nagykiterjedésű határán, így a Hortobágyon is számos körülmény meghatározta, illetőleg befolyásolta. A jószág nagyobbára szabadban telelt, így nagymértékben ki volt téve a téli időjárás viszontagságainak. A teleltetés nagy gondot jelentett, különösen ha takarmánnyal nem tudták kellő módon ellátni az állatokat. Különösen kritikus volt 1816. január 29-e, amikor „a Nemes város határán levő Tanyákon több Gazdáknak 70, 80, sőtt 100 darab nagy áru Marhái, és Juhai is megfagytak; és el dögöltek, következés képpen számos Polgárok ezen rendkívül 65 HBmL. XIV. 10/1.29—66. old. kb. 1840. TápaiMihály patikus feljegyzései a népi gyógymódokról. 66 HBmL. IV. A. 1011/k. 283/1829. máj. 24. Vő. Vajkai A.: A magyar népi orvoslás kutatása i. m. 12. old. 67 Vő. Tálasi I.: i. m. 1936. Kallós Zoltán: Ráolvasás a moldvai és gyimesi csángóknál. In: Műveltség és Hagyomány, VIII. (Szerk.: Gunda Béla) Debrecen, 1966. 137—157. old. Luby M.: i. m. é. n. 171—174,202—210. old. Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon. Bp. 1959. 179—190. old. Nagy Gyula: Paraszti állattartás a vásárhelyi pusztán. Néprajzi Közlemények 1—2. Bp. 1968. 38—- 40., 58—59. old. 86 9
