A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Béres András: Állategészségügy a XIX. század elején a Hortobágyon
szakasszák, az egészségtelen mezőt jószágaikkal hagyják el, az állatokat egészséges eledellel, jó vízzel és árnyékos helyekké lássák el, kutakat ássanak. Fenyőmag, korom és konyhasó pora borecetben keverve, naponként marékkai számítva jó gyógyszer, külsőleg hunyorgyökér a csüngőn áthúzva alkalmazható, a gennyedtséget elvezető posztóval együtt. Belső orvosságnak Gumiam oniarum, Ördögszar, Assaffoetida (Büdössülthús v. Ossafoetida) csont, Fenyőmagvak (baccas juniperi = gyalogfenyőmag) összetörve alkalmazható. Erre vonatkozóan Wolstein munkái nyújtanak hasznos javaslatot.58 Figyelemreméltó még Szabolcs vármegye intézkedése, amely Doctor Jósa rendelkezéseit 1828. dec. 1-én küldte meg Debrecen városának, az állatgyógyászatra vonatkozóan.59 A behordott penészes szénától származó betegség eltávoztatására legjobb a szárított dió, vagy gesztenyefa levél, amit a juhok nagyon szeretnek, a szarvasmarha viszont a gyógyhatású kérget is jóízűen eszi.60 Bőhm Márton baromorvos különböző gyógyszereket rendelt, készített, sőt maga adott féláron. Patikából csak kénkő savagot és nádméz szirupot vásárolt. Ő egyébként fel is boncolta az elhullott állatokat, s 1841-ben már nagy gyakorlattal rendelkezett.61 A ragadós nyavalyában szenvedő marhák gyógyítására hármas elkülönítést ajánl. A beteg állatok trágyáját lovas szekérrel messze kell hordatni és jó mélyen elásni.62 Fertőtlenítésre párlúg, és oltott klórmész használatát javasolja. Elűzésre ásványos gőzök, salétrom, konyhasó, cserépedénybe téve kis vitriolt öntve rá, bezárt ajtó mellett 24 órán át füstölésre használható. Ugyancsak Bőhm Márton rendelte el 1850-ben a szájfájás gyógyítására a gulyáknál az ecetbe vegyített timsóval való pamacsolást. Lábfájásra szintén házi orvosságot rendelt, hogy „a marhának körmét és annak közeit óhájba vegyített kékkővel napjában egyszer, sőt a szükséghez képest többször is békössék”.63 A gyógymódok között figyelemre méltó adalékokat találunk a Miskolczy hagyatékban.64 Ha a szarvas- marha vizelete eláll, „egy marék fenyő magot, egy itze vízbe föl forralni és le szűrni, 40 csöpp terpentint közibe csöppenteni és bele kell tölteni. A’ széna polyva is jó, ha megfőzik, és a’ hasa alá tartják, hogy a gőze meg járja”. Vérvizelés ellen friss írót kell napjában 6—8 alkalommal a szájába önteni. Ha valamelyik tehén szopja magát, tőgyét borecettel összekevert rothadt sajttal kell bekenni, ha azonban tőgye sebes a fájórészeket meleg szappanos vízben mosás után szárazra törölve zsírral kell megkenegetni. Lóhályogot a tűzön megszárított, törött és sóval összekevert por szembefúvásával gyógyították, de a megaszalt s apróra tört embertrágya is megtette ugyanazt a hatást. Ezek a javallatok ugyanúgy közel állnak a népi gyógymódhoz, mint ahogyan azt Tápai Mihály 58 HBmL. IV. A. 1011/j. 2. 5318. N.Várad, 1787. aug. 22. Wolstein Amadeus János: A marha-dögről való jegyzések. [Das Buch von Viehseuchen... (Ford, és kiad.) Tolnay Sándor. Bécs 1784./a. Uő.: A marhaveszélyről való könyv, mellyel — magyar nyelven megajándékozott — Tolnay Sándor. Bécs, 1784/b.Uő.: A barom-veszélyről tanító hasznos könyv... a paraszt embereknek kedvéért... Das Buch von Viehseuchen für Bauern. Ford. Tolnay Sándor, Posoni, 1785/a. Uő.: A’ barom-állatok seb-gyógyítása tudományáról irtt könyvek. (Die Bücher der Wunderzteneikunst der Thiere. Ford. Tolnay Sándor. Béts, 1785/b. Uő.: A marha veszélyről szóló könyvecske, mellyet a paraszt emberek kedviért (írt)... Das Buch von der Vieseuche für Bauern. (Ford.) Tolnay Sándor. Béts. 1786. 8. évf. 56—77. old. Kny. is. Debrecen, 1933. 26. old. 59 HBmL. IV. A. 1011/a. 1828. dec. 1. ,.Orvosi Rendelés” 60 Hasznos mulatságok. Pesten 1829. 37—38. old. 61 HBmL. IV. A. 1011/k. 494/1833. júl. 29., 65/1844. Bőhm Márton baromorvos jelentései. 62 HBmL. IV. A. 1011/a. 1838. dec. 15. 446. old. 1014. sz. 63 HBmL. IV. B. 1109/f. 510/1860. máj. 31. 64 O. L. P. 441. Miskolczy hagyaték. 85 %
