A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században
jog szempontjából oly fontos és döntő kérdésekre nem adnak felvilágosítást. Az eddigi kutatás nem adott feleletet arra: 1. milyen volt a mezőváros viszonya a királyi-, egyházi- és magánföldes- urához? 2. mekkora volt a mezőváros eredeti határa? 3. mikor, időben és milyen módon bővült, alakult ki a mezőváros későbbi nagy határa? 4. az eredeti határterület bővülésével, a később szerzett birtokok megtartották-e eredeti különállásukat, vagy nyomnélkül beolvadtak a mezőváros territóriumába? 5. volt-e valami különbség az eredeti territorium és a később szerzett birtokok használati rendszere között? Tisztában vagyunk azzal, hogy ezekre a kérdésekre még később, a XVI— XVII. században sem lehet — ámbár ekkor már bővebb a forrás — minden részletet kielégítő választ adni. A XIV—XV. századra még hézagosabbak az adatok, hiszen még ott is, ahol az oklevelek nagyobb számban meg is maradtak, azok elsősorban birtokjogi vonatkozásban adnak pontosabb tájékoztatást. Főleg a 3—5. kérdésre inkább csak utalásszerű feljegyzések lehetnek. Szegedre nézve van ugyan néhány oklevelünk, éppen a jelzett korra, de nem tudunk semmit, vagy nagyon keveset a XVI—XVII. századi történetéről. Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd határhasználatát a XVI—XVII. századi források jól tükrözik, de hiányoznak vagy feltáratlanok a XIV—XV. századi források. A mezővárosok állattartó típusának (Bácskai Vera) csoportjába tartozó Debrecen levéltára, ha nem is hiánytalan, de mindeniknél bővebb okleveles anyaggal rendelkezik. A feltett kérdések egynéhány csoportjára a város történetének nagyérdemű kutatója Zoltai Lajos több évtizeden át folytatott kutatásai is megkönnyítik a feleletadást. A város határába beolvadt — nagyrészt XIV— XV. századi birtokok — térbeli elhelyezése és területük hozzávetőleges megállapítása is lehetséges. Sőt még az okleveles adatok régészeti feltárásokkal való egyeztetése is — éppen Zoltai Lajos összehasonlíthatatlan értékű munkássága nyomán — csupán itt tehetők meg. Az ilyen előmunkálatok (régészeti feltárás, helynév, topográfia) és a források lehető teljessége a felsorolt helyeknél mind hiányosak.2 II. Debrecen a XIII—XIV. század fordulóján még nem nagyon különbözött a tiszántúli táj — akkor sűrűn egymás mellett sorakozó — falvaitól sem nagyságban, sem jelentőségében. Az feltehető, hogy a XIII. század elejéig, vagy kö2 Zoltai Lajos munkássága kiterjedt Debrecen és környékének koraközépkori birtoklástörténetére, a Debrecen határán állott koraközépkori települések templomai régészeti feltárására és az egyes puszták Debrecen által történt megszerzésének feldolgozására. Számos idevonatkozó cikke, hírlapi közlése megtalálható Sőregi János: Zoltai Lajos élete és működése, Debrecen 1942. című tanulmánya bibliográfiai függelékében. Debreceni Déri Múzeum évkönyve 1941; önállóan Déri Múzeum Régészeti Osztályának Ismeretterjesztő Közleményei. 11. 132—142. old. Ezeket a közléseket Zoltai Lajos bedolgozta két összefoglaló művébe: (Települések. Egy- házas és egyháztalan falvak Debrecen mai határa és külső birtokai területén a XI—XV. században. Debrecen 1925; és Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. Debrecen. 1936: 89— 230.) Az elpusztult falvak helyének pontos topográfiai meghatározása Balogh István: Adatok az Alföld középkori régészetéhez. Archeológiái Értesítő 1953: 141—150. old. 7
