A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században
zepéig valamelyik — talán a bihar várispánsághoz tartozó — királyi birtok volt. A közvetlen környéken csupa ilyen — sokszor egészen távoli — (kolozsi, bolondóci) várispánságok birtokai voltak. Az is lehet, hogy a XIII. század végén ismert első földesurai, Rofoin (Ráfáel) bán és maga Dózsa, Rofoin rokona is a várnépek előkelőbb rétegéből származtak. Tudatos birtokpolitikával alakították ki Debrecen közvetlen környékén, majd az uradalmi központtól nem sokkal nagyobb körben, mint ami egy napi járással elérhető volt, a Berettyó, a Tisza és a Nyírség közötti területen a debreceni uradalmat, majd a családot is Debrecenről nevezték el. 1361-ben I. Lajos király Dózsa két fiának közbenjárására adta ki a város lakóinak a bíróválasztás szabadságát biztosító oklevelet.3 A XV. század folyamán a mezővárosi státus jogi biztosítására Debrecen kapott ugyan néhány királyi adománylevelet, de egyáltalán nem bizonyos, hogy az ezekben foglalt kiváltságokat (Hunyadi János és Mátyás) nem földesúrként adományozták számára. Az azonban bizonyos, hogy e levelek birtokában Debrecen már magasabb szinten állott, mint amilyen fokra a többi földesúri mezőváros a XV. században felhághatott. Az alábbiakban csupán a mezővárosi határ kialakulásának menetét, a kommunitás és a földesúr szerepét érintjük a határhasználati rendszerével kapcsolatban. Amint alább látni fogjuk, a földesuraknak igen nagy része volt abban, hogy a XIV—XV. század folyamán az eredetileg szűk faluterritorium igen nagy kiterjedésű határrá bővült.4 A XIII. század végén a mai belváros területén két (esetleg három) faluszerű település állott. Szentlászlófalva, Debrecen és a bizonytalan létű Szent- mihály. Helyük, kiterjedésük a történeti utcahálózaton térképileg s a telekformák alapján is kirajzolható. Az eredeti — a XII. században már megszilárdult — faluhatár igen szűk volt. Északon a mai Nagyerdő és Apafája-erdő déli széle, keleten a most már beépített szőlőskertek és telepek külső pereme határolták. Délen nem terjedt túl a mai vasúttól és a Nagyállomástól délebbre, nyugaton pedig a Nyírséget a nyugati termékeny, lösztalajú, magas mezőségi hátságtól elválasztó Tócó allúviális völgye jelentette a határt. A koraközépkori települések sem voltak összefüggésben egymással; mocsaras vízállások, délnyugatra lejtő vízfolyások választották el egymástól őket. A földesúri castellum és maga a parochiális egyház (a mai Nagytemplom őse 1297—1311 között épült) feltöltött szinten állott. A történeti belváros többi utcája, tágas szalagtelkeken csak a XIV—XV. század folyamán keletkezett. (1. térkép) Ez a XIV—XV. századi mezőváros összesen 385 ha. területet foglalt el, ennek csu3 A Debreceni-családra Komáromy András: Dózsa nádor és a Debreceni család. Turul: 1891. 68—78. old. — Az 1361-ben kiadott és az 1364-ben megerősített oklevél közölve: A hatszáz éves Debrecen. (Szerk.: Komoróczy György) Debrecen 1961. 23—25. oldal és Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv (Szerk.: Komoróczy György) Debrecen 1973. 29—30. old. 4 A mezővárosi autonómiát bővítette Zsigmond 1435-i, I. Ulászló 1440. évi, Mátyás 1459, 1476. és 1484. évi s Korvin János 1500. évi oklevele. HBmL. IV. A 1021/a. Meo 30. (régi jelzet Dl. 114), Meo 41. (Dl. 198), Meo 53. (Dl. 262), Meo 60. (Dl. 281), Meo 74. (Dl. 344). A város gazdasági életére vonatkoznak Zsigmond 1405, 1407. és 1424. évi, Mátyás 1459. évi, Szilágyi Erzsébet 1462., két 1465. és 1475. évi, Mátyás két 1477. és ugyancsak két 1484. évi oklevele. Uo. IV. A. 1021/a. Meo 10., 12., 17., 40., OL. Céhirat 3., Meo 46., 52., 54., 55., 61., 62. sz. (Dl. 52., 59., 98., 99., 189.; Dl. 226., 261., 266., 269., 286., 287. sz.) — A mezővárosi polgárok jogait érinti Garai Miklós nádor 1407. évi, Zsigmond 1435. évi, Mátyás 1459. és 1470. évi Szilágyi Erzsébet 1473., 1477.,és 1479. évi, Korvin János 1500. évi oklevele. Uo. IV. A. 1021/a. Meo 13., 21., 40., 47., 50., 54., 71. sz. (Dl. 60., 112., 189., 237.. 249., 266., 272., 342. sz.). 8
