A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Orosz István: Szőlőtermelés a Hajdúkerület városaiban a XVIII-XIX. században

1. A szőlőterület alakulása a 18. század elejétől a hajdúkerület megszüntetéséig

A hajdúk letelepítését megelőző időszakból nincsenek adataink arról, hogy a későbbi hajdúvárosok határában előfordult volna szőlőkultúra. Ennek valószínűsége — ismervén az alföldi települések helyzetét — akkor is nagyon csekély lenne, ha a források nagyobb tömegben állnának rendelkezésünkre. Nincs nyoma a szőlőtermelésnek a hajdúk megtelepedését követő évszázadban sem, mert az első híradás a hajdúsági szőlőtelepítésekről az 1715. évi adóösszeírásokban olvasható. Az adóösszeírás tanúsága szerint két városban, Böszörményben és Nánáson voltak szőlők, de mindkét helyen fiatal telepítésűek, mert csak az összeírás évében kezdtek termőre fordulni. Böszörményben a 25% kapaalja termő szőlő 10 pozsonyi urna bort termett, Nánáson pedig 66 jó kapaalja 55 urnát. A dorogi szőlőtelepítés is ebben az időben kezdődhetett, mert 1725-ben már a „szőlős kert aljánál” levő két darab földet osztják ki először dinnyeföldnek, azután pedig kenderes kertnek.2 Az első szőlőskertet mindhárom városban az ólaskertek övezetén kívül, az igásállatok számára fenntartott, belső legelőből szakították ki a várostól északkeletre, Böszörményben a hadházi, Nánáson a dorogi út mellett. Szoboszlón a szőlőskert kialakítása valamivel később kezdődött, mint Nánáson, Dorogon és Böszörményben, itt Ivóban olvashatunk arról, hogy a tanács a belső legelő egy részét szőlőskertnek osztja ki a városlakók között 1 „német” forintért a két kapaalja területből (600 □ -öl) álló nyilasonként.3 Az említett négy helység mellett minden valószínűség szerint még a század első felében telepítettek szőlőt Hadházon és Vámos- pércsen is.4 Mindenesetre az 1770-es évektől kezdve csaknem folyamatosan megtalálható dikajegyzék szerint mind a hat város polgárai adóznak a szőlőföldekből származó jövedelmeik után.5

A 18.század első felében telepített szőlőskerteket a későbbiekben az újabbaktól való megkülönböztetés végett Vénkertnek (Böszörmény, Nánás, Vámos- pércs), Ókertnek, vagy Ószőlőskertnek (Szoboszló), illetve Nagykertnek (Hadház) nevezték. A Beck Pál által az 1780-as évek elején készített térképek, illetve, ahol ezek hiányoznak az 1850-es években született kataszteri térképek alapján e legrégibb szőlőskertek helyét is meg tudjuk határozni. Böszörményben és Nánáson, amint említettük a várostól északkeletre, Szoboszlón északnyugatra, a Kösely folyó partján szintén a belső legelőből osztották ki az első szőlőskertet, ugyanígy Hadházon is, ahol a várostól nyugatra volt a Nagykert s Vámos- pércsen is, ahol a várostól keletre, Bagamér és Szentgyörgyábrány (ma Nyír- ábrány) felőli oldalon telepítették az első tőkéket. Dorogon a város déli részén az ólaskerteken túl, szintén a belső legelőből|és a szállásföldek egy részéből lett az első szőlő.6

2 OL Archivum Regni, Lad. BB. Nro. 8. Nánás 1715, Böszörmény, 1715. HBmL. V. A. 101/a 1. k. 1725. 14. old.

3 HBmL. V. A. 402/a 1. k. 1726. 216. old. A szőlőosztásra vonatkozó határozatot közölte: Széli Ferenc: Szoboszlói szőlőföldek nyilas osztása 1726. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1. évf. (1896) 91—93. old.

4 Hajdúhadházon 1733-ban osztottak szőlőt. É. Kiss Sándor: Hajdúhadház helyrajza In: Hajdúhad- ház múltja és jelene (Szerk.: Komoróczy György) Gyula, 1972. 131. old.

5 HBmL. IV. A. 502/b 1773. Fasc. 21. Nro. 26.

6 HBmL. HvT 3/a, és HBmL. VI. 127/ff Croquis über die Ried und Culturenweise Vermessung der Gemeinde Dorog 1852, uo. VI. 127/gg Croquis... Hadház, 1852. uo. VI. 127/ag Croquis... Vá- mospércs 1854.

58