A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában
járásban az egyházi birtokokon fekvő falvak népessége mutat nagyobb szélső határokat. A káptalanhoz tartozó Rontó egy családja az egyik, Várad (szintén káptalani), valamint a püspökség tulajdonát képező Váradolaszi, Püspöki és Bihar a másik véglet. Ez utóbbiakban 200-nál több parasztcsaládot találtak az összeírok. A sárréti járásban általában a harminc családon felüli falvak a jellemzőek mindkét birtoktípuson, számszerűen azonban a falvak kis száma miatt ebben a járásban viszonylag kevés az egyházi birtok. Fő vonalaiban hasonló a helyzet az érmelléki járásban is, ahol azonban több a kis falu. Az egyházi birtokok súlya ebben a járásban sem jelentős. Az előzőek alapján a járások között az egyházi birtokok arányát tekintve az alábbi sorrend állapítható meg: belényesi, szalontai, váradi, érmelléki, sárréti. Itt azonban előbb vetnünk kell egy pillantást arra is, hogyan alakultak a megye egyházi birtokainak népességviszonyai a század első harmadában. A birtokmegoszlási alapként változatlanul az 1728-as összeírást kezeljük, s megvizsgáljuk az ekkor egyházi birtokként szereplő falvak népességének alakulását 1692 és 1735 között. Összességében az alábbiakra jutottunk.21 Járás 1692. 1715. 1720. 1723. 1728. 1735. háztartás jobb. zsell. jobb. zsell. jobb. zsell. jobb. zsell. adózó zsell. Belényesi 120 502 857 7 1141 261 1358 257 2245 150 Érmelléki 65 299 i6 361 — 632 57 507 11 592 40 Sárréti 61 189 — 351 — 687 110 644 — 705 63 Szalontai 9 269 — 503 3 946 51 1045 28 790 7 Váradi 224 413 — 982 4 896 242 1382 192 1603 173 Összesen: 479 1672 i6 3054 14 4302 721 4936 488 5935 433 1688 3068 5023 5424 6368 Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a táblázatban közölt számadatokat semmi esetre sem lehet abszolút érvényűnek tekinteni. Az 1692-es adatok a frissen birtokbavett terület sok vonatkozásában még kialakulatlan állapotát tükrözik. Az 1715—20. évi összeírások rovatai számszerű adatait pedig igen erősen megkérdőjelezte a történettudomány.22 A megyei adóösszeírások pedig jellegüknél és céljuknál fogva csak az adóköteles elemeket tüntetik fel, s azokat sem mindig pontosan. Számunkra azonban nem is feltétlenül a számszerű adatok a fontosak, hanem azok a tendenciák, amelyek a népességviszonyok változásaiban tükröződnek. Az a megállapítás rögtön leszűrhető, hogy az egyházi birtokokon 1692 és 1735 között végig folyamatosan, különösebb zökkenők nélkül emelkedett a népességszám. Az 1692 és 1715 közötti 249 %-os növekedést természetesen túlzottnak tartjuk, de ennek valószínűleg az 1692. évi túlságosan is alacsony adatok lehetnek az okozói. A következő időszakban már lényegesen mérsékeltebb ütemű a népesség- gyarapodás, 1715—1720: 81 %, 1720—1723: 63 %, 1723—1728: 8 %, 1728—- 1735: 17 %. Az egyes járásokon belül vizsgálva a kérdést csak emelkedőnek a belényesi és a váradi járás adatai mutatkoznak. Ennek okait elsősorban a 21 Források: Mezősi K.: i. m. 1943. (1692); OL. Cons. Regn. Com. Bihar. Ladula GG és Ladula JJ.; (1715 és 1720); HBmL. IV. A.4/b. 10—15. k. (1723), 34—39. k. (1735) 1728:1. az előző jegyzetet. 22 Legutóbb Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás. (A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Ko- vacsics József) Bp. 1957. 145—199. old. 46
