A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában
megtelepülő új etnikumú elemek számára megfelelő feltételeket biztosító körülményekben, Belényes illetve Várad központi szerepében, és a járás mezővárosainak nagy súlyában látjuk. Rohamos ütemű a népességgyarapodás a szalontai járásban, ez azonban a 20-as évekre lelassul, megtorpan. Szintén erre az időre érik el népességük stabil szintjét a sárréti járásban levő egyházi birtokok. Az érmelléki járásban található birtokok népessége kisebb-nagyobb ingadozásokkal növekszik. Korábban már láttuk a megyei birtokviszonyok falvankénti megoszlását, most azt vizsgáljuk meg, hogy mennyiben felel meg a birtokarányoknak a népességmegoszlás. Ehhez a kérdéshez az 1728-as és 1735-ös adatokat vesz- szük szemügyre. 1728-ban a jobbágyok 40, 53 %, a zsellérek 61,27 %-a élt az egyházi birtokokon, 1735-ben pedig az adózók 38,46 %-a, s a zsellérek 37,35 %-a. A népességarányok tehát mindkét esetben elmaradnak a birtokarányok mögött, ennek okára azonban, amikor a települések családonkénti megoszlását vizsgáltuk, már magyarázatot is kaptunk. Meghatározónak ebben az esetben is az egyházi birtokok több mint felét kitevő belényesi járásbeli települések kis lélekszáma látszik. A népességviszonyok területén további vizsgálódásokra is nyílik még lehetőségünk. Az adórendszerben a XVIII. század elején bekövetkezett változás, a méltányosabb elosztás elvének jobb érvényesülése az adótárgyak és alanyok egyértelműbb megfogalmazását és gyakorlati alkalmazását jelentette.23 Anyagunk szempontjából most azt emeljük ki, hogy a személy szerinti összeírás nemcsak a családfőre terjedt ki, hanem — mivel munkaereje már számottevő értéket jelentett — a családban élő 14—16 évesnél idősebb, de még nem önálló fiútestvérre és gyermekre is. A megyei adóösszeírások némi fényt vethetnek a népességnövekedés egyik útjára. A népességgyarapodás a felnövő, most még csak számszerűen jelzett egyedeiből áll össze az évek, évtizedek során. E folyamat részesei lesznek természetesen azok a gyermekek, akik az adóösszeírásokban egyáltalán nem szerepelnek, de kétségtelenül vannak.24 Az adózó családfő mellett összeírt 14-—16 évesnél idősebb testvér, illetve fiú 1723-ban, 1728-ban, és 1735-ben az egyházi birtokokon.25 Járás 1723 1728 1735 Belényesi 419 861 1250 érmelléki 165 97 145 sárréti 184 158 244 szalontai 185 230 171 váradi26 158 135 285 Összesen: 1111 1481 2095 23 Varga János: A parasztság állami kizsákmányolása a 18. század első felében. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711—1790. (Szerk.: Spira György) Bp. 1952. 51. old. 24 A népesség teljes, kor szerinti megoszlását is magába foglaló összeírásra csak a II. József által elrendelt népszámlálás idején került sor. Bihar megyére 1. Danyi D.—Dávid Z.: i. m. 1960. 28— 41. old. Az általunk használt összeírásoknál maradva: az 1735-ben a fiú-testvér rovatban összeírtak 1723-ban már éltek, viszont semmi nyomuk az 1723-as összeírásban. Másrészt az 1723- ban fiú-testvérként jelzettek 1735-ben az adózók között szerepelnek. 25 E kérdésnél is számolnunk kell természetesen azzal a ténnyel, hogy nem feltételenül pontosak és megbízhatóak az összeírás adatai e vonatkozásban sem! A — végsősoron adótárgy — gyermek „megfiatalítása” vagy be nem vallása érdeke lehetett az adózó jobbágynak! 26 Az 1723-as összeírás váradi járásra vonatkozó része hiányos, a jobb összehasonlítás érdekében a másik két időpontban is csak az ekkor szereplő falvak adatait tüntettük fel. 47
