A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században

Szentkeresztről (Lombi) fentebb már volt szó. E birtokot szintén Rofoin bán kapta volt IV. Lászlótól és I. Károly által megerősített adománylevél szerint engedte át rokonának 1311-ben.25

A felsorolt birtokok nem mindegyike volt határos a XIII—XIV. századi debreceni területtel és bizonyíthatóan az uradalom tartozékai és a földesurak rendelkezése alatt álló területek maradtak. Ezt bizonyítja Zsigmond által 1429- ben elrendelt vizsgálat is. Lázárevics István despota halála után ugyanis Árok- theleky, Zathatheleky, Kondrus és Soma praediumokat és Lukaháza felét, Albisi Tamás, a Zólyomi család őse elfoglalta, holott azok mindig István és utóda, György despota Debrecen nevű birtokához tartoztak és Istvánt azok birtokában senki sem háborította. Zsigmond parancsa szerint, mivel György oklevelekkel igazolta ezek birtoklását, Szabolcs vármegye alispánja a váradi káptalan megbízottja jelenlétében köteles volt megállapítani az Albisi által tett erőszakos foglalást és őt minden további eljárás nélkül ki kellett vetni a birtokból és Brankovics Györgyöt újból beiktatni. Az említett Ároktelke és Kondoros ma is élő helynevek, Szata és Soma határrészei voltak. Ma a Nagycsere néven ismert, Szatát és Somát magába foglaló erdős puszta részei. Albisi Tamás pedig a felsorolt birtokokat délről határoló Haláp földesura volt.26

A debreceni lakosok használatában levő, a mezőváros tartozékának tekintett birtokok ügyében tehát a birtoklás jogán a földesúr járt el. Ugyanez az eset áll fent, az egykori debreceni uradalom által megszerzett Kamaráshalom- telke (vagy Kamarástelek), Szentkereszt, Ondódtelke és Facsát birtokokért (oklevél szerint praediumok) 1435-ben indult perben. György despota és debre- cen népei ugyanis együttesen tiltakoztak a leleszi konvent előtt, hogy Debrecen szomszédai, Szepesi László és István 1431 után (post exitum domini nostri Sigismundi regis de hoc regno suo Hungáriáé ad exteras partes factum, Zsigmond királynak M.o-ról külföldre távozása után) ezeket a Debrecen városhoz tartozó (ad civitatem Debrechen spectantia) praediumokat elfoglalták és be akarják iktatni magukat az elfoglalt birtokokba. A despota és a mezőváros közös prókátora ezért mindenkit előre tiltott a beiktatástól.27

A következő évben már a város prókátora képviselte mindkét felet a váradi káptalan előtt. Ekkor már megtörtént tényként adták elő, hogy a Szepesiek (István és László, valamint Imre fiai, Mihály és János) Ondódtelkét és Kamarástelkét a saját birtokukhoz csatolták és ezekbe be is iktatták magukat. Az oklevél fogalmazása azonban kétségben hagy afelől, hogy ezek az övéké vagy Debrecenhez tartozók voltak-e? („idegen kézből bírói úton visszakapott birtokot sajátjukként visszaállították és ezenközben némely szántókat, réteket és kaszálókat, az említett mezőváros tartozékait, a két megnevezett pusztához csatolva maguknak eltulajdonították és elfoglalták.”)28

A birtokuk egy részéhez bizonyosan volt valami joguk, mert vagy ezeket, vagy más elfoglalt birtokrészeket még 1452-ben is a kezükben tartották. Hunyadi János ugyanis mind földesúri, mind kormányzói minőségben a debreceniek kérésére, tanúvallatást rendelt el, vagy ha a tanúk az esküt nem akarnák letenni, a váradi káptalan előtt Szepesi László alkormányzót földeskü letételére kötelezte. A per végét nem ismerjük, Debrecen azonban a két birtokot továbbra

25 Zichy család okmt. I. 133. 1311. Vő. még 9 jegyz.

26 HBmL. IV. A. 1021/a. Meo 19. (Dl....) 1429. — ZoltaiL.: Ismeretlen részletek... i. m. 98. old.

Ma azonos Nagycsere erdős pusztával.

27 HBmL. IV. A. 1021/a. Meo 22. (Dl. 111. sz.) 1435.

28 Uo. Meo 25. (Dl. 119. sz.) 1436.

14