A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században

is használta, de egy XVII. századi feljegyzés szerint Szentkeresztnek csupán negyedét bírta.29

A debreceni uradalom tartozékai közül Máta hovatartozását soha, senki nem vitatta. Ezt a birtokot valamelyik XV. századi földesúr — talán Branko- vics György —, engedte át a mezővárosnak, a Hortobágy folyón szedhető vámmal együtt. Lehet, hogy ez a révjog még a Dózsa-fiak által Zám felével 1343- ból való szerzemény volt. Mikor került a vám a folyón épített híddal az északabbra fekvő Mátára, a mostani kőhíd helyére, nem tudni. De az uradalom tartozéka volt, mert Hunyadi János kormányzó sub jure regio, azaz királyi joggal adományozta Balmazt, Mátát és a vámszedés jogát Pál kapitány servi- torának 1452-ben, hogy aztán a debreceniek panaszára visszavonja az adományát és az erről kiadott oklevelét érvénytelennek nyilvánítsa. Azért, mert e két praediumot el sem adományozhatta volna, mert azokat „régóta és mindig Debrecen nevű mezővárosunk állandó tartozékainak és járulékainak lenni ismertünk”.30

A Nagyerdő és Apafája sorsa a következő évtizedekben, egészen 1585-ig, mindig összeköttetésben volt Balmaz, Máta és a hídvám sorsával. Az ügy végére a XV. században — nem végleg — Mátyás 1462 évi oklevele tett pontot, mert a két erdő, a hídvám a mezőváros lakói használatában maradt.31

A felsorolt birtokok tehát igazolhatóan már százötven éve az uradalom keretébe tartoztak, földesúri tulajdonban voltak. De egy és más ok miatt, minden valószínűség miatt azért, mert már néptelenek vagy pusztulóban lévén, a földesurak, saját határaik között átengedték a népes és fejlődő mezőváros lakóinak használatára, meg nem állapítható feltételek mellett.

Volt itt azonban két olyan birtok is, amelynek megszerzésében a mezőváros lakói ténylegesen is részt vállaltak. Az egyik Szalóksámson. E korábban népes és egyházas falut a Gút-Keled nemzetségből kiágazott Théthy család tagjai, az egész ág hozzájárulásával 1439-ben 450 arany forintért eladták György despo- tának és a debreceni lakosoknak (domino Georgio despoto, filio Lazaro, duci Rasciae ac filiis, necnon hospitibus ac toto communitati in oppido ejusdem Debrecen vocato commorantibus).32

A másik birtokot az oklevél szavaiból következtetve egyedül Debrecen vette meg. Ez a mai hajdúszoboszlói határba eső, akkor még lakott Sziget egy része volt. Mátyás parancsára a váradi káptalan be akarta iktatni Debrecent „bizonyos Sziget nevű, vétel útján őt illető praedium”-ba. A beiktatás ellen

29 Uo. IV. A. 1021/f. 1. Szepesi iratok 2. (Dl. 214. sz.) 1452; Meo 33. (Dl. 151. sz.) 1459. Szentkereszt, vagy csupán egy része, már a XIII. század vége óta a Debreceni családé volt, de a többi birtok neve e pernél korábban nem fordul elő az uradalom tartozékai között. Ha Facsát azonos a Rofoin által 1289-ben zálogba vett Szentjánossal, ez esetben Boldogfalvától délre, Fancsikától Szepes határáig (ma Bellegelő) feküdt. Kamarástelke nevét egy őshalom őrzi, keleten Boldogfalva, délen Szepes, délnyugaton Ebes, északon Szentkereszt határolta. Ondódtelke tőle nyugatra esett, a mai e néven ismert puszta három déli, Ebessel határolt dűlőjét hívták így. — A per alighanem eldöntetlen s a peres föld továbbra is a Szepesieké maradt, mert 1640-ben, mikor a város Ebest és Szepesi a családtól zálogba vette, az összeírásban megjegyezték, hogy „Szent- kereszttelekjének a város csak negyedét bírja” HBmL. IV. A. 1021/1. f. Szepesi iratok: 165. sz. 1640.

30 Uo. Muo 35. (Dl. 468) 1452. Ugyané tárgyra még Muo 66, 192. és IV. A. 1021/IV. f. Mátai iratok: 6. sz.

31 Idevonatkozóan 1. a 22. jegyzetben felsoroltakat.

32 HBmL. IV. A. 1021/a. Meo 26. (Dl. 122.) 1438. — ZoltaiL.: Települések... i. m. 51—52. old. Ma Bellegelő néven ismert határrész.

15