A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Gazdag István: Adalékok a debreceni tanyavilág felszabadulás utáni történetéhez
ADALÉKOK A DEBRECENI TANYA VILÁG FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÉHEZ Gazdag István A külterületek, a tanyák problémája már a felszabadulás előtt is foglalkoztatta az ország közvéleményét. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint 655 000 ember élt a lakosságból külterületeken és hogy hogyan, azt ország-világ megtudhatta a népi írók döbbenetes erejű szociográfiáiból. Ilyen körülmények között magának a kormánynak is foglalkoznia kellett a tanya-kérdéssel, annak valamilyen rendezésével. Több felmérés, elképzelés is született a tanyasi ember sorsának javításáról, azonban kevés konkrét intézkedésre került sor. Az ellenforradalom 25 éve alatt mindössze 19 tanyaközséget szerveztek.1 Több évre visszanyúló előkészítő munka után jelent meg 1944-ben a II. tv. a tanyai igazgatás rendezéséről. A törvény értelmében a törvényhatósági jogú városok kötelesek a külterületükön levő népesebb lakott helyen közigazgatási kirendeltséget létesíteni. A törvény lehetővé tette, hogy a belterülettől számított meghatározott távolságon túl építési tilalmat léptessen életbe a város azzal, hogy a tilalom alá eső ingatlan tulajdonosa számára a létesítendő tanyaközpontban házhelyet kell biztosítani. A törvény végrehajtására azonban nem kerülhetett sor mivel a belügyminiszter nem adta ki a végrehajtási utasítást. Az országos szervek mellett az ún. tanyás városok vezetői sem tettek megfelelő lépéseket a mostoha körülmények javítására. Debrecen a nagy tanyavilággal rendelkező városok közé tartozott, 1936 végén a 130 600 kh külterületén 15 926 ember élt. A tanyavilág számára semmiféle közigazgatási intézmény, a marhalevelet kezelő mátai biztoson kívül nem volt. A tanyasi embereknek minden ügyes-bajos dolgukkal a városba kellett menniük. Nem volt egyetlen egy orvos, gyógyszertár, de még orvosi rendelő nap sem. Mindössze a népiskolák és négy községi bába jelezte a város „gondoskodását”. A város közgyűlése a 263/1938 és 56/1939 bkgy. sz. határozatával a várostól legtávolabb eső Elep pusztarészen egy tanyai közigazgatási központ felállítását kezdeményezte. Megszavazták a szükséges összegeket is az épületek építési költségeinek biztosítására. A kormányhatóságok azonban a jóváhagyást csak a másodízbeni feliratra adták meg különféle módosításokkal, az időközbeni áremelkedések miatt szükségessé vált korlátozással. Szigorú kikötés volt még az is, hogy a tanyai központ tisztviselőit és alkalmazottait a városból kell kirendelni. Ezek után a központ felállítása elmaradt. Erdei Ferenc a debreceni tanyákat az elmaradt tanyák kategóriájába sorolta és elsősorban nem azért mert 1 Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon. Bp. 1962. 148—150. old. 125