A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Vaskó László: A debreceni tankerület vándoriskoláinak történetéhez (1945-1948)
tak. Például a község által kijelölt iskolahelyiséget, vagy épületet később megosztották, vagy más célra is felhasználták. Erről panaszkodott a nagyléta-li- gettanyai vándoriskola tanítója, hogy az iskola céljára kijelölt épület egy részét át kellett engednie gulyás lakásnak. A tanfelügyelő hiába kérte a nagy- létai község elöljáróságát a gulyás lakás más helyen való kijelölésére és az iskola támogatására, érdemi intézkedés nem történt.26 A körzeti iskolafelügyelők is nem egyszer siralmas állapotokról számoltak be. A tiszacsegei kismajorban „iskolai tábla nincs s a tanító és a gyerekek a szekrény ajtaján és oldalán írnak és számolnak”.27 A Hajdúnánáshoz tartozó vidi vándoriskola „egy istállóépületben van elhelyezve. A jászolt és a szénatartórácsokat kivették belőle ... a tanító hivatásszeretete, rend- és esztétikai érzéke a falakra helyezett saját keze által készített ízléses szemléltetőképekkel tanteremmé varázsolta. A földjét ujjnyi vastagon sárgahomokkal szórta be. Így a szemlélő el is felejtené, hogy istállóban van, ha nem érezné az erős istállószagot, melyet a falak árasztanak magukból és nem látná a lyukakat, melyek patkányok ki- és bejárására szolgálnak ... A tanító éjjeli szállást az iskolától negyedik tanyában talált, ahol egy kisméretű szobában négy felnőttel együtt alszik".28 Ennél is szomorúbb képet mutatott az ugyancsak hajdúnánási pusztai vándoriskola, amely egy elhagyott szalmatetős pajtában volt elhelyezve: „szűk belsejében két kecskelábú asztalt szorosan körülvéve ül 34 tanuló. A vályogfalba vágott kis ablakon a napfény sem tud beférkőzni. Az egész iskola felszerelése egy falra akasztott kicsi tábla, melynek a tanulók fele háttal ül. A pajta ajtaján zár nincsen, így történt meg, hogy a tanító távollétében a tanulók benti füzeteit is ellopta valaki" - írja az iskolafelügyelő.29 A nehéz és mostoha körülmények közepette gyakori volt a nevelők ‘évközi fluktuációja, s így nem egy vándoriskola tanerő nélkül maradt.30 Ezzel szemben olyan esetről is tudunk, ahol szülői értekezlet tartására is sort kerített a nevelő. Például a Hajdúböszörményhez tartozó kispródi vándoriskola tanítója - Keller Ilona— 1946 novemberében mintegy 30 szülő előtt az iskolábajárás fontosságáról, májusban pedig a család és iskola együttműködéséről, a fakultatív hitoktatás lényegéről beszélt. Jelzése szerint a szülők a megbeszélések iránt nagy érdeklődést és aktivitást mutattak.31 Milyen érdemi, tartalmi munka folyt ezekben az iskolákban? Elég változatos. Ahol a feltételek kedvezőbbek voltak, ott eredményesebb, máshol kevésbé eredményes. Közrejátszott természetesen a tanító hivatásszeretete, lelkesedése, esztétikai érzéke. Nem egy helyen maga készítette a szemléltető eszközöket és képeket, s az elhagyott kis helyiségeket tanteremmé alakította. Azt is láttuk, hogy ezek az iskolák a késő őszi hónapokban, vagy a tél elején indultak s tavasszal már be is kellett fejezni munkájukat. Ezért a felügyele26 Uo.: XXIV. 502/a. 603/1947. 27 Uo.: XXIV. 503/a. 10-3/1947. 28 Uo.: 10-13/1947. Debreczen, 1947. május 18. 2. old. 29 Uo. 3C A szülők a tanfelügyelőtől joggal kérték az új tanerőt: „Hajdúnánáson a Rét 10-ik dűlőben lakunk, ahol kb. 30 tanköteles gyermek van iskola nélkül", vagy „azzal a tisztelet- teljes kéréssel fordulunk a tanfelügyelő úrhoz, hogy a Hajdúnánás városhoz tartozó »Pusztai« vándoriskolához gyermekeink tanítására tanítót beosztani szíveskedjék. A pusztai vándoriskolához kb. 45-50 tanköteles gyermek tartozik, akik iskola nélkül nőnek fel. Hajdúnánás, 1947. szeptember 25.". HBmL. XXIV. 503/a. 1530/1947; 3918/1947. 31 Uo.: 10-15/1947; sz. irat hátoldalán. 87
