A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század második felében
Kloyber Mária pesti protestáns nőnevelde tulajdonos kapott megbízást október 2-i hatállyal 1000 osztrák forint évi javadalommal, szabad szállással (lakással) s ötvenes létszámon felül a tanulónként fizetett 12 osztrák forint 50 %-ával.42 Az egyháztanács az iskola épületéül a korábban is nevelőintézetül használt Halmágyi házat jelölte ki; fűtésre a várostól kérte évi 10 öl száraz tűzifa biztosítását, utalva arra, hogy „az 1859-ben felállítandó felsőbb leányiskola, mely által egy régen felmerült szükség fog óhajtott eredményre jutni, az egész város ref. leánynövendékeinek javára célzott köziskola lesz". A tanács a kérést teljesítette, az iskola megnyitására a nagyváradi cs. kir. Helytartóság is engedélyt adott, majd a felsőbb leányiskola 1859. november 16-án ünnepélyesen megnyílt.43 Az intézet a kiadott tanterv alapján általános műveltséget kívánt biztosítani, azonban már 1862-ben bejelentése alapján megállapítást nyert, hogy „A Czegléd utcai (mai Kossuth utca) felső leányiskolába olyan növendékek is felvétetnek, kik a rendes 4 évi tanfolyamot még be nem végezték". Az iskola azzal a céllal indult, hogy magasabb képzettséget nyújtson a beiratkozott leányoknak, alapismeretek nélkül azonban a tanítás nem hozott kellő eredményt. 1863-ban - 4 éves tapasztalat alapján - az igazgatónő is panaszolja a nevelésügyi bizottságnak, hogy „az iskola alapszabályait a szülék a programtól eltérő- leg másképpen értelmezték és kívánják értelmezni. Némelyik ugyanis egyedül női munkákat, mások e mellett a német nyelvet, ismét mások ezek mellett írást, számolást kívánnak gyermekeikkel taníttatni, de áltáljában véve a sok tantárggyal nincsenek kibékülve".44 A nevelésügyi bizottság felülvizsgálta az iskola alaptörvényét, s figyelembe véve az eddigi tapasztalatokat és a helyi viszonyokat, a tantervet csökkenteni vagy megváltoztatni nem tartotta indokoltnak. Ellenben az intézet felvirágoztatása érdekében szükségesnek tartották a vidéki gyermekek érdekében bentlakásos intézet megszervezését. A bizottság tagjainak az volt'a meggyőződése, hogy a nevelés és tanítás céljával nem ellenkezik, „ha a növendék egészen az intézetbe adatik". Csak úgy lehet eszközölhető, hogy vidéki szülék is élvezzék az intézet jótéteményét. Arra nézve pedig, hogy az intézet hírbe és annálfogva virágzásba jöjjön, sokkal többet fog tenni, ha egypár vidéki előkelő családból kap növendékeket.. . mintha csak városunk körére szorítkozik, mert valamint egyébben, úgy a nevelésben is a példa vonz, s egy pár előkelő család példája képes az egész vidékre hatni".45 A vidéki „előkelőségek" (földbirtokosok, értelmiségiek) megnyerésére nyilván azért volt szükség, mert a helybeli lakosok részéről nem volt kellő érdeklődés az iskola iránt. A tanulói létszám az első esztendőben 45 volt, de már az 1860. március 27-i jelentésben olvashatjuk azt a javaslatot, hogy „a Pün- köstig menő idő vétessék a felsőbb leányiskola I. évének. Akkor tartassák közvizsgálat az addig végzett tudományokból. Az előhaladottabbak s idősbek menjenek át a II. évi tanfolyamba, a gyengébbek és ifjabbak az újonnan belépőkkel legyenek az I. évi tanfolyamba".46 Az igazgatónő a növendékek vallásos nevelésére kevés gondot fordíthatott, mert az iskola felügyeletével megbízott személyek az 1864. évi közvizsgálat után jelentették, hogy az intézetben „a növendékek közvizsgálata nem a többi 42 Uo. 1859. ápr. 25. és Pesti Hírlap 1859. máj. 4. 43 HBmL. IV. B. 1106/a. 1859. okt. 12. No. 50. és TREL. közgy. iratok, alapszám 62. 44 TREL. Nevelésügyi Szakbizottság jkve 1863. 45 Uo. 1863. dec. 9. 46 Uo. 1860. márc. 27. 46
