A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század második felében
esetleg a teljes anyagot is feldolgozzák, másrészt a szorgalmasabb tanulóknak lehetőségük nyíljék önképzés útján bővebb ismeretek szerzésére.11 Az új tanrendszer életbeléptetésével megváltozott a leányiskolákban korábban alkalmazott közvizsgálatok rendje is. Eddig a leányiskolákban évenként egyszer tartottak közvizsgálatot, most a tanrendszer kimondta, hogy „a leányiskolák közvizsgálatai a fiúkéval egy lábra állíttassanak és évenként nem egyszer, mint eddig, hanem kétszer tartassanak". A helybeli tanítók több beadványban kérték, hogy a leányiskolában térjenek vissza az évenként egyszer tartandó közvizsgára; arra hivatkoztak, hogy a közvizsgálatra való felkészítés elveszi idejüket s nem tudnak kellő eredménnyel tanítani. Kérelmükre a nevelési bizottmány elutasító választ adott, azzal az indoklással, hogy „az új tanrendszer természeténél fogva magával hozza a kétszeri közvizsgálatot. . . s országszerte minden iskolában eddig is a kétszeri közvizsgálat divatozott". A nevelésügyi bizottmány véleménye szerint a gyermekek alapos tanításának józan érdekei is az évenkénti kétszeri közvizsgálatot múlhatatlanul megkívánják, s a közvizsgálat célja nem üres látványosság és nem a folytonos feleltetésre való törekvés, hanem az iskola növendékei fejlődésének, a tanulmányokban való előrehaladásának bemutatása. Továbbra is fenntartják, hogy március közepén a tanteremben, szeptemberben pedig a templomban nyilvános közvizsgálatot tartsanak.12 Iskolaíelügyelet Az 1848-as népoktatási törvény s az ahhoz kapcsolódó nevelésügyi mozgalom eredményeként az iskolák felügyeletét 1848-tól a nevelési szakosztály látta el. Az iskolák megvizsgálására alakult felügyelő bizottságoknak egyházi személyiségeken kívül tagjai voltak a városi tisztségviselők is. Iskolalátogatásukról, a közvizsgálatok tapasztalatairól rendszeresen beszámoltak a nevelésügyi szakosztály ülésein. 1859-től minden leányiskolához külön világi személyt is neveztek ki felügyelőül, aki elsősorban az ingóságokra, a belső rendre és tisztaságra ügyelt fel. A felügyelőbizottság a közvizsgálatok tapasztalatait összegezve 1862-ben az alábbi jelentést tette; „Ami a tanügyet illeti: botrányos, vagy feltűnő elmaradottságot egy iskolában sem lehetett tapasztalni. Ami népiskolai tanításunk legfőbb célja mindezideig a gépies (kiemelés tőlem - MZné) felmondási készség, s azt azon csekély mennyiségű tárgyakra nézve, melyek a mi leányiskoláinkban egy egész év folyama alatt taníttatni szoktak, minden nagy fáradtság és ügyesség nélkül igen könnyen el lehetett érni. A valódi értelmes oktatás és nevelés korszaka nálunk is csak ezután fog következni, ami nem csupán a tanítók hibája, mert ők is az idők és körülmények nyomása alatt állanak, hanem mindnyájunké s különösen a hagyományos ferde szokásokhoz eszméletlenül tapadó lelkeké, azon új tanrendszerre nézve, melyet egyházkerületünk, egyházmegyénk és gyülekezetünk is elfogadott.. ."u Az új tanrendszer életbeléptetésével, az új tankönyvek kibocsátásával a tanügyigazgatás fellendítésén munkálkodó szervek a tanítás tartalmi vonatkozá'J1 Uo. 28-29. old. 12 TREL Nevelésügyi Szakbizottság jkve 1862. jún. 18. és 1863. febr. 7. No. 1. 13 Uo. 1862. márc. 14. 33
