A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század második felében
sában nyújtottak iránymutatást, bár még 1866-ban is vannak utalások „az ész- nélkül való tanulásra”. A nevelési szakosztály 1864-ben összeolvadt a könyörületi bizottsággal s nevelésügyi bizottmány néven folytatta tevékenységét, amely most már az árvák segélyezését, taníttatásuk elősegítését is hivatva volt biztosítani. A nevelésügyi bizottmány 1864. augusztus 6-án tartott ülésén szabályozta az iskolai felügyeletet, amikor megválasztották a felügyelő küldöttségeket. Ezek feladata, hogy időszakonként meglátogassák a felügyeletükre bízott iskolákat és értesüléseket szerezzenek a tanítók és tanulók szorgalmáról, a kiszabott tanterv mikénti végrehajtásáról, az iskolai rendtartásról, az iskoláztatható gyermekek számáról, az iskoláztatás körülményeiről stb.M Az egyik közvizsgálati jelentés 1866-ban megállapítja, hogy „ ... nálunk nem azon gyermekek száma nagy, akik soha az iskola küszöbét át nem lépték, hanem azoké, akik egy, vagy félévi iskolázás után elvonattak az iskolából. Meg van tehát a mi népünkben a jó szándék arra nézve, hogy gyermekeit oktattas- sa, mert valóban kellő számmal adatnak fel a gyermekek minden évben az iskolába és hogy ott 3-4 évig meg nem maradnak, annak legfőbb oka népünk nagy részének szegénysége és a szegénységgel rendszerint együttjáró elcsüggedés".14 15 16 Sürgetik a közköltségen történő elemi iskoláztatást, mert csak az ingyenes iskoláztatás bevezetésével remélhető javulás. A nevelésügyi bizottmánynak már megalakulása évében tömegesen kellett elbírálnia azokat a kérelmeket, amelyek a város szegényebb sorsú lakosaitól érkeztek, hogy gyermekeiket felvegyék az egyházi árvák közé és az egyház taníttatásukról díjmentesen gondoskodjék. Az egyházpénztár a költségeket vállalni nem tudta, ezért indítványozták az ingyenes iskolázás életbeléptetésének gyorsítását és az egyházpénztár jövedelmének gyarapítását. Az indítvány közhelyesléssel találkozott, és a nevelésügyi bizottmány kimondta, hogy „ ... az ingyeniskolázás nagyszerű tervének kivitele a kitűzött magos cél eléréséig soha szünetet ne tartson és annak életbe léptetését késleltető akadályok mihamarabb eltávolíttassanak' ' .lö Az ingyenes iskoláztatás bevezetése A Városi Tanács az Eötvös-féle népiskolai törvény megjelenése előtt, már 1867. július 5-i ülésén foglalkozott az ingyenes iskoláztatás megvalósításának lehetőségeivel. A tanácsi testület a népnevelés kérdésében az alábbiakban fogalmazta meg véleményét.: „Miután kétségbe vonhatatlanul igaz az, mikép úgy egyesek, mint községek és egész nemzetek csak is egyedül a helyes nevelés és kellő míveltség biztos alapjaitól emelkedhetnek fel az anyagi jólét, erő és hatalom minél magosabb fokára, s miután ebből kifolyólag úgy államoknak, mint egyes községeknek egyik legnemesebb s egyszersmind legfőbb kötelessége a nép nevelés jól rendezett intézményének életbe léptetése által oda törekedni, hogy minden egyes tagja... a magyar nemzetiség őre és terjesztője lehessen, sietve kell in14 Uo. 1864. aug. 6. 15 Uo. 1866. febr. 16. 16 Uo. 1864. nov. 18. No. 107. 34
