A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Gazdag István: A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének áttekintése Hajdú-Bihar megyében 1949-1956 között
A hajdúböszörményi pártbizottság 1950 áprilisában hangsúlyozta ugyan, hogy: „A szocialista szektor nem annyira fejlett, hogy a kulákság termelésére ne lenne szüksége. A Kormány korlátozza a kulákságot".16 A gazdagparasztság úgymond „korlátozása" 1950-től egyre inkább felszámolássá változott. Bihar megyében 1950 februárjában már 27 000 kh földet ajánlottak fel, ami a gazdagparasztság összes földterületének kb. az 50%-a volt. A Központi Vezetőség határozatában megállapította: „ a kulákföldek fokozott felajánlásának oka baloldali elhajlás, ami tapasztalható volt a megyebizottság mezőgazdasági osztályán".17 Hasonló helyzet alakult ki a néhány hónap múlva megalakított Haj- dú-Bihar megyében is.- „Az elmúlt esztendőben nemcsak a kulákság akkumulációs lehetőségét csökkentettük, hanem földjét és felszerelését is. Ez az utolsó pár hónapban olyan méretű lett, ami már nem tekinthető a korlátozással együttjáró kiszorításnak, hanem erős a veszély a kulákság likvidálására való átcsa- pásra".18 A fejlesztési céloknak megfelelően létrejött a gazdagparasztoktól felajánlás, illetve kisajátítás útján létrehozott földalap, amely lehetővé tette a szövetkezetek szervezését. A fejlesztés másik fontos eleme volt az egyénileg dolgozó - lehetőleg földdel is rendelkező - parasztok szövetkezetekbe tömörítése, illetve egyre több termelőszövetkezeti csoport létrehozása. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítását nemcsak a parásztságnak a földhöz való szoros kötődése akadályozta, hanem a már létrejött szövetkezetek gazdálkodásának alacsony színvonala és tagságának súlyos megélhetési gondjai is. Az egyénileg dolgozó parasztokat a szövetkezeti eredmények nem csábították a közös gazdálkodásra. A súlyos adóterhek, a tagosítások és az erőszakos szervezés ellenére különösen a középparasztok tömegei távol tátották magukat a szövetkezetektől. A számszerű fejlesztés nyilvánult meg abban is, hogy 1950 nyarán egymásután emelték „Önálló szövetkezeti" szintre a megye több közös gazdaságát, jóllehet, a kívánatos feltételek csak részben alakultak ki.19 A megyei vezetés az országos célkitűzések alapján irreális fejlesztési tervet dolgozott ki 1950 őszére, amikoris 100 %-os fejlesztést irányzott elő. „A cél - szögezte le a megyei párt16 HBmA. MDP iratok 1950. 17 Pl. A. 2/8-195. 18 Uo. 2/8-196. 19 1950-ben sorra megalakították az önálló termelőszövetkezeteket az alacsonyabb szintű társulásból. A fejlesztés erőszakoltságára jó példa a hajdúböszörményi Ságvári Tszcs önálló szövetkezetté emelése. 1950. augusztusban az illetékes szervek a csoportot nem tartották alkalmasnak magasabb szint elérésére. Mivel a megyei szervek változatlanul sürgették a fejlesztésnek ezt a formáját is, 1950. októben 28-án a Ságvári önálló termelő- szövetkezetté alakult. HBmL. XXIII. 9. Rsz. 816. 1950. október 28. Önálló termelőszövetkezetek: Biharkeresztesi járás: berekböszörményi Petőfi Berettyóújfalui járás: csökmői Kossuth, hencidai Újvilág, váncsodi Vöröscsillag Debreceni járás: balmazújvárosi Lenin, Vöröscsillag Debrecen: kisszepesi Petőfi, cserei Vöröscsillag, kishegyesi Táncsics Hajdúböszörmény: Vöröscsillag, Ságvári Hajdúnánás: Micsurin Hajdúszoboszló: Kossuth Polgári járás: egyeki Sztahanov, polgári Táncsics, tiszacsegei Kossuth Püspökladányi járás: földesi Petőfi. A derecskéi járás nem tett javaslatot, mivel a tagosítás náluk még nem történt meg. Az 1950-ben létrehozott önálló szövetkezetek teljes felsorolása adatok hiányában nem lehetséges. HBmL.XXIII. 9. Rsz. 816. 1950. július 28, aug. 26. 97
