A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
Forgách nagy figyelmet fordított a telepítéspolitikai kérdésekre, ezek között a város árkán kívüli - és már korábban felvetődött - házhelyigények kielégítésére. A szenátus 1773. június 21-i ülésén felolvasták a királyi biztoshoz intézett azt a kérvényt, amelyben a belváros területén idegen házakban, vagy istállókban lakó szegény sorsú személyek az árkon kívül telkekért folyamodtak. A kérelem alapján a királyi biztos június 20-án rendelkezett, majd utasításának végrehajtását június 26-án megsürgette, augusztus 30-án pedig a szenátus Reviczky Imre szenátor vezetése alatt az ügy kivizsgálására bizottságot küldött ki. 1774. március 10-én arra hívta fel a tanácsot, hogy mérnökkel jelöltesse ki a házhelyosztásra alkalmas helyeket; március 27-én — tehát valójában gyors ütemben - már számbavette a helykijelöléseket, majd május 20-án írásban közölte a házhelyek kiosztására vonatkozó, 18 pontból álló kívánságát. Ezek szerint maga is azon a véleményen volt, hogy a házhelyeket díjtalanul kell kiosztani, de a tulajdonjog a városé marad; a megtelepedők fölé saját választásuk alapján bíró állítandó; négy házhoz legalább egy-egy kút fúrandó; az új telepesek házaikban albérlőt (lakót) nem tarthatnak s a házat csak tanácsi engedély alapján adhatják el. Ház utáni földek részükre nem juttathatók, hadiadót nem fizetnek, de a „gabella"-t (városi adó) kötelesek megtéríteni. A városkapuk előtt nem vásárolhatják fel a hetipacra szállított termékeket stb.llD A megtelepedés rövid idő alatt megtörtént és már 1775. március 10-én arról határozott a tanács, hogy „a kapun kívül való új colonusoktól" a taksát a házipénztár vételezze be, ha kell végrehajtó hajdúk igénybevételével.11'' Ezzel a királyi biztos a házhelyek gondját egyelőre megszüntette. Rátérhetett a kormányzat telepítéspolitikájának egy másik ágára: a puszták benépesítésére, a házutáni földek hasznosítására és a béresföldek helyzetének vizsgálatára. Ebben a kérdésben is követte elődjének: Vécsey Józsefnek elképzeléseit, alkalmazkodva az uralkodónő szándékaihoz. A házutáni földek adóalapját az „eperjesi norma" szerint 1775-ben állapították meg, amely magában foglalta a belső házhely nagyságát, a számosjószágok mennyiségét, az eltartott családtagok számát, a kiadott föld területét stb. Az újabb szabályozás szükségességét a királyi biztos még az 1773. június 23-án kiadott állásfoglalásában azzal indokolta, hogy a házutáni földek helyzetének rendezésével „a szegényebb helyzetben élő adózók és az alacsonyabb jövedelmű polgárok kesergő panaszainak megelőzésére" van szükség. Ezt az indokolást a közgyűlés is elfogadta 1773. június 30-án, majd 1774. március 16-án határozatot hozott „a házutáni földek felosztásáról és a pusztaföldekről", vagyis a kincstártól bérelt területekről. A határozat alapján a házutáni földekről kidolgozott tervezetet április 12-én, a béresföldekét április 13-án és az erdők hasznosításáról szólót április 18-án tárgyalták, majd 1774. október 12-én megalkották az idevonatkozó jogszabályt is, amely miatt ugyan később is vita merült föl, de alapvetően ennek előírásait érvényesítették a polgári forradalomig.117 A város gazdasági helyzetével szorosan összefüggött a közellátás néhány kérdése, amelynek megoldására Forgách Miklós többször tett kezdeményező lépéseket. Már 1773. június 7-én felhívta a tanács figyelmét arra, hogy a városban húshiány mutatkozik, kevés a hentesek és mészárosok száma, a vágások egészségtelen körülmények között történnek, legalább négy újabb vágóhídra volna szükség, a borjúhús feldolgozására önálló vágóhidat kell rendszeresíteni. Ezzel egyidejűleg a kenyérellátás gondjairól is közölte véleményét, és megfelelő intézkedéseket írt elő, amelyeknek egy részét a tanács teljesítette. 86
