A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
Érdeklődött a sütők száma és képzettsége iránt, a kenyérelosztás lehetőségei és módja felől, a felhasznált nyersanyag mennyiségéről, minőségéről, arányairól és a visszaélőkkel szemben alkalmazott büntetésekről. A válaszokkal nem mindenben volt megelégedve, mert a június 19-én egybehívott közgyűlésen felolvasták a tanács jelentésére tett észrevételeit, amelyek során a vágóhídi állomány hizlalására 600 □-öl legelőt tartott indokoltnak, kívánta a céhen kívüli hentesek foglalkoztatásának megszüntetését, általában az ipari termelésben a céhek támogatását, a kenyérárusítás kiszélesítését. A szükséges intézkedéseket a tanács még aznap megtette. De ugyanebben az utasításban hívta fel a figyelmet a borkimérés, a pálinkaárusítás, a sörgyártás elmarasztalandó körülményeire is. Továbbmenően javasolta a munkabérek megállapítását, az eljövendő mezőgazdasági termelés munkaerőinek biztosítását, az áruellátás megszervezését.118 Mindezek alapján megállapítható, hogy a Forgách-féle biztosság figyelme kiterjedt a lakosság által előadott kérdések szabályozására, a társadalmi rétegek közötti egyetértés feltételeinek lehetőség szerinti biztosítására. Saját osztályhelyzetének korlátáit azonban ő sem tudta túllépni és javaslataival, rendeletéivel legföljebb addig a határig juthatott el, ameddig azt a felvilágosult abszolutizmus keretei megengedték. A társadalmi ellentmondásokból eredő hibákat, elsősorban az önkormányzati élet ellenőrzésével, az állam központi politikájának részbeni érvényesítésével, tehát a társadalmi alapok megváltoztatása nélkül kívánta kijavítani. A királyi biztosok későbbi szerepével egy másik tanulmányban kívánunk foglalkozni.119 *** Összefoglalva ismételten megállapítható, hogy a Debrecen hatósága fölé kinevezett királyi biztosok a XVII. század végétől hozzávetőleg 1730-ig elsősorban a tisztújítások irányításával foglalkoztak; a város gazdálkodásának ellenőrzésére tevékenységük kevésbé terjedt ki. De 1730 után munkájuk egyre erőteljesebben irányult a városi javak felhasználásának vizsgálatára, a vezető tisztségviselők magatartására, a visszaélések leleplezésére. 1770 után kezdtek irányító szerepet játszani a városfejlesztés, a birtokok értékesítése, a telepítések, a csatornázás, az iskolapolitika vonatkozásában is, ilyen irányú tevékenységükkel fokozatosan elérték azt, hogy nem egy városgazdasági és várospolitikai ügyben kezdeményező feladatkört láttak el, egyben természetszerűleg gyöngítették az önkormányzati szervek önállóságát. Ez utóbbi idézte elő, hogy a XVIII. század második felében a királyi biztosi intézmény ellenszenvessé vált a városi vezetés előtt, amit utóbbi többszörös felségfolyamodványban juttatott kifejezésre, eredménytelenül. JEGYZETEK 1. Lásd R. Várkonyi, 1964. 39. 2. Kiss, 1908. I. sköv. 3. Eredetét körvonalazza Szőcs, 1972. 11-13., 15. A korábbi kir. biztosi intézmény jellege természetesen egészen más volt, mint az általa tárgyalt 1848/1849. évi kormánybiztosé. 4. Vö.: Ember, 1946. 107. és vö.: Acsády, 1886. 61, 68-69. 5. E kérdések bővebb kifejtését lásd Felhő-Vörös, 1961. 10, 18-20, és Éble, 1893. I. 134, 593-597, továbbá Ember, 1933. 8. 6. Vö.: Marczali, 1891. 145. és ugyanő: 1884. 14, 20, továbbá Horváth, 1872. VII. 311. sköv. 87
