A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
gainak tiszteletben tartását.90 Lényegében tehát olyan városgazdasági és -fejlesztési ügyekben tett indítványokat, amelyeknek elintézése a tanács hatáskörébe tartozott, hiszen a közigazgatás végrehajtó apparátusát e testület jelentette. A gazdasági javak helyes felhasználása a városi költségvetésekben és zárszámadásokban tükröződött, bármilyen laza formában is készítették el azokat a XVIII. század második felében. Éppen ezért Vécsey a városi háztartás vizsgálatát fontosnak tartotta és nemcsak az összesített perceptori számadásokat vizsgálta felül, hanem bekérte a részelszámolásokat is. Hogy a számadásokat pontosan és szakszerűen ellenőriztette - feltehetőleg szakemberek bevonásával, bár maga is kamarai igazgató volt - arra az 1770. szeptember 12-én tett revizori észrevételei világítanak rá. Ez alkalommal a szenátus elé tárta, hogy a házipénztári elszámolásoknál visszaélések állapíthatók meg. A hadipénztári ellenőrzés hasonló, bár kisebb horderejű hibákat észlelt.91 Mindezeknek a tapasztalatoknak alapján 1771. április 6-án magához kérette az utcakapitányok számadásait öt évre visszamenőleg, elrendelve azok nyilvános átvizsgálását az utcák lakosságának jelenlétében. Ennyire mélyreható ellenőrzést gyakorolt! Végül a különböző vizsgálatok során megállapította, hogy az 1765-1769. évek közötti elszámolások ellenőrzése nagy összegre rúgó visszaéléseket derített fel (abusivarum erogationum summa): az 1771. május 21-én rögzített kimutatás szerint öt év alatt 27 432 Ft volt az indokolatlan kiadás. A jogosulatlan kiadások forrásai a természetbeni szolgáltatások felhasználásából, a jogtalanul kifizetett tiszteletdíjakból, a gyógyszerek kiutalásából, a piaci bevételek elszámolatlanságából, a könyvek tiszteletpéldányainak pazarló osztogatásából stb. származtak.92 De a királyi biztos figyelmét az igazságszolgáltatás menetének közvetlen ellenőrzése sem kerülte el. 1771. július 8-án általánosságban megállapította: „rossz érzéssel kell tudomásul vennie a királyi biztosságnak, hogy az igazságszolgáltatás (iustitiae administratio) Debrecen városában nem kevésbé lassú, mint amilyen vakmerőén és részrehajlóan folyik maga az Ítélkezés". Erre a több oldalról felmerült panaszra elrendelte, hogy a perek állásáról a szenátus július 13-ig készítsen kimutatást.93 A fentieken kívül vizsgálta a városi hatóság és a céhek kapcsolatát különösen azért, mert a társadalmi fejlődés követeléseihez igazodóan lehetővé kívánta tenni főként a céhen kívüli kereskedők szabadabb érvényesülését. A tőkés termelés és értékesítés csírái akkor már Európa-szerte erős fejlődésnek indultak. Az állami hatóságok - egyidejűleg támogatva a céhek kiváltságos helyzetét - nem zárkóztak el az elől, hogy helyenként önálló manufaktúrákat szervezzenek, az áruértékesítésben pedig a kereskedelmi hálózat szabadabban, kötetlenebbül húzódjon szét. A város királyi bizottságának 1770. augusztus 29-i ülésén Vécsey elnöklete alatt tárgyalták a különböző céhek panaszát, majd a szenátus 35 pontba foglalt álláspontját önállóan is felterjesztette a királyi biztoshoz. 1771. július 10-én a pozsonyi kereskedők tartós sátrak felállítására kértek engedélyt, amelyet mind a helytartótanács, mind a királyi biztos támogattak, bár a Kalmár Társaságnak ez nem állt érdekében. Debrecen szeptember 28-án külön felségfolyamodványban tárta az uralkodó elé a kereskedelem és ipar szervezeteinek lazítására irányuló biztosi követelmények tarthatatlanságát.91 A kiváltságolt testületek monopolhelyzetét nehéz volt s ezekben az évtizedekben még nem is lehetett áttörni. 6 Évkönyv 1974 81
