A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
tézésénél. Minden törekvése arra irányult, hogy a rém. katolikusok száma mindkét tanácsban annak ellenére növekedjék, hogy a lakosság létszámához viszonyítva kevesen éltek Debrecenben. Az 1770-ben összeállított „cathalogus possessionatorum Catholicorum civium" szerint számuk 15 családra terjedt s közöttük' Verzár István és János kereskedők, Litsmann József, Rachbauer József építőmesterek. A birtoktalanok száma 10 volt.85 Mindezektől a tényszámoktól függetlenül Vécsey 1771-ben javasolta az uralkodónak, hogy a nagytanács tagjai közé legalább 14 kát. vallású személy megválasztását tegye kötelezővé, közöttük még polgárjoggal nem rendelkezőkét is. A királynő egyidejűleg a nagytanácsi tagokon kívül legalább még négy szenátori helyet követelt a katolikusok részére.86 A királyi biztos politikai, a közhangulatot ellenőrző tevékenységének annál nagyobb szerepe volt, mert az uralkodóhoz közvetlenül intézett felségfolyamodványok felterjesztését a királynő már 1769. december 12-én kiadott parancsával megtiltotta s azt a szepesi kamara 1770. január 8-án még azzal az erősítéssel hajtotta végre, „nehogy a polgárok vagy akár maguk a tanácsi tisztségviselők követeket küldjenek Bécsbe előzetes hozzájárulás nélkül."8' Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a „Debreceni cívisek és lakosok közönségesen" határozott hangú panaszbeadványokkal a királyi biztost ostromolják, többek között 1770. augusztus 23-án is, annyira, hogy Vécsey e célból egy önálló jegyzőkönyvet fektetett fel „Protocollum instantiarum Regiae Commissioni Debre- ceniensi exhibitarum" címen. De ezen a „kérvényeket" tartalmazó jegyzőkönyvön kívül közvetlenül a panaszokról is felfektetett egy iktatókönyvet „Querimoniae, lacrimae" stb. címen. Összesen 130 ilyen beadvány ismeretes. A panaszok a városi élet csaknem minden ágazatát érintették: az igazságszolgáltatás törvénytelenségei miatt 81, a kereskedők és iparosok részéről 17, adóelengedés tárgyában 16, kifejezetten a tisztségviselők ellen 8, különböző más ügyekben 76 panaszbeadvány került - több más mellett - a királyi biztos elé 1770/1771- ben, amelyek közül ő a szenátushoz átutalt 20 ügyiratot, a királyi bizottság városi ülésén elintéztek 24 ügyet, a többinek a tárgyalására csak évek múlva jutott idő. Ezeket külön csoportosítás szerint összesen 10 csomóban kezelték.88 A kérvényeknek tartalmi vizsgálata alapján valóban elfogadhatók Vécsey- nek az uralkodónőhöz 1770. november 19-í előterjesztésében tett megállapításai : „mily nyomoru és elnyomott helyzetben él az adózó nép, mily önérdek szerint járnak el a város tisztségviselői, hogyan herdálták el a királyi javak jövedelmét", az csak szoros vizsgálat után derülhet ki.89 Ezeknek az általános kérdéseknek vizsgálata és a politikai hangulattal való ismerkedés közben a királyi biztos tevékenyen részt vett a városi szervezet életében s annak hiányosságait felülről, az apparátuson kívüli helyzetből figyelte meg. E célnak volt alárendelve a hivatali fegyelem megerősítése, amelynek eszközei közé tartozott a jogszabályalkotás. Korábban csak néhány szavas, vagy még inkább a hivatali eskü formájában rögzített jogszabályok állapították meg a hivatali kötelezettségeket, határozott körvonalú utasítások alig születtek. Ezzel az eljárással a királyi biztos, mint az állami felügyelet képviselője, ténylegesen beleszólt a közigazgatás menetébe, az önkormányzati jogalkotás ügyeibe. Vécsey már kormányzásának első időszakában, 1770. szeptember 12-én, elrendelte egyes utcákban a csatornahálózat kiépítését, a lakosság összeírását, a katolikusok részére - kérelmük esetén - a polgárjog megadását, gyógyszer- tárak szaporítását, a puszták benépesítését, eperfák ültetését, a céhek kiváltsá80
