A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
1761-ben kiadott utasítása arról, hogy a tisztújításokat megelőző istentiszteletet katolikus templomban kell megtartani, vagy a szepesi kamara 1763. november 22-én kiadott felhívása annak bejelentésére, hogy a 87 újonnan felvett polgár között miért van oly kevés katolikus vallású egyén; vagy ugyancsak a szepesi kamara 1764. január 16-i felhívása arról, hogy a város miért nem szélesíti a település határait, az árkon kívüli telephelyek kiadásával, tehát az ún. új sori lakóhelyekkel; szelet vetett az a magyar kamarai utasítás is 1764. december 1- ről, amely igazoló jelentésre szólította fel a szenátust amiatt, hogy a legutóbbi tisztújításkor katolikus személyek nem kerültek a választott hites közönség soraiba, az év folyamán pedig mindössze egyetlen katolikus személyt ruháztak fel polgárjoggal: Lászlófy Antal örmény kereskedőt, azt is királynői parancsra.'0 Az államhatalom egyre erőteljesebben igyekezett irányítani a város gazdasági ügyeit, valamint a politikai természetű vallásügyet azzal a szándékkal, hogy a számára megbízhatóbb róm. katolikus személyek révén könnyebben ellenőriztetheti a vagyonfelhasználás módszerét. Ezért kezdeményezte a választások időpontját, ezért ragaszkodott 1768-ban Fáy Jánoson kívül az ugyancsak r. katolikus Reviczky Imre és Timáry György személyéhez, akiket a tanács akarata ellenére maga az uralkodó nevezett ki szenátorokká (denominati sene- tores) az elhunytak helyére és akiket a tanács - eskütétel után - 1768. március 14-én munkába állított (ad functionem admissi). Az ellenálló városi vezetőket azzal sújtotta, hogy 1767. december 17-én kiadott rendeletével a nem katolikus szenátorok illetményeit, bár állásukban maradhattak, egy évre felfüggesztette. De ezeken túlmenően Mária Terézia 1768. február 20-án kelt rendeletével Fáy Ferencet, a szenátor János fiát, a részére rendszeresített harmadik jegyzői állásra kinevezte, ezzel is erősítve a katolikus tisztségviselők számát.71 Nyilvánvaló, hogy ezek az intézkedések a városvezetés ref. monopóliumát kívánták felszámolni. A vallási ellentéteken kívül felmerültek olyan visszaélés jellegű problémák is, amelyek királyi biztos közbenjötte nélkül már megoldhatatlanok voltak. A lakosság egy részének különböző természetű panaszai erélyesebb intézkedéseket követeltek az állami hatóságok részéről s el kellett jönnie annak az időnek, amikor az államigazgatás radikálisabb eszközökkel kívánt tiszta helyzetet teremteni a városvezetés és egyes lakosok között. Erre a célra az állami hatóságok részéről br. Vécsey József alkalmas személynek mutatkozott, akit a szepesi kamara tájékoztatója szerint az uralkodó - figyelembe véve a kamaránál eltöltött 14 évi szolgálatát és tapasztalatait - 1766. május 25-én a szepesi kamara élére állított, egyben a magyar kamara tanácsosává, a hajdúvárosok „igazgatójává" nevezett ki.'2 1770-ben ő lett Debrecen királyi biztosa, ezzel a kamarai igazgatással járó hatáskört túlhaladó állami felügyelője. A királyi biztosi megbízatást azonban több feljelentés előzte meg, amely felkavarta a város közvéleményét. 1769-ben Dálnoki Pál és még 14 polgár felségfolyamodványt nyújtott be az uralkodóhoz a vezetés ellen, húsz pontban sorolva fel a különböző természetű hatalmi visszaéléseket. A folyamodványban királyi biztos kiküldetését kérték, hogy „a mi és mások kiterjesztendő panaszainknak próbáit itten helyben producálhassuk". A panasz szerint kívánatos a magisztrátus tagjai jövedelmi forrásainak kivizsgálása, a jogtalanul hazaszállított terményeik számbavétele, a céhek jogainak korlátozása, a katolikus személyek elnyomása stb.73 Egy másik felségfolyamodványban Funyi Ferenc cívis és neje azt írták, 75
