A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
delmességre hívta fel a nagytanács tagjait, mert egyébként is „csak azok állandó szenátorok, akik a királyi commissio által confirmáltatnak". Az ellentéteket az váltotta ki, hogy miután a királyi biztos által jelölt katolikus Répássy Mihály harmincadost nem választották szenátorrá, érvénytelennek minősítette az egész választást. Január 23-án maga a főbíró, Maróthy György jelentette a királyi biztosnak, hogy inkább elállnak a választástól, ha ragaszkodik Répássy személyéhez. Tiltakozásul január 24-én küldöttséget menesztettek Bécsbe, de egyidejűleg Sztáray is jelentést tett az udvarnak arról, hogy az új szenátorok megtagadták az eskütételt. Egyidejűleg több korábbi szenátort állásától felfüggesztett. Az akkori politikai helyzetben Bécsben a városi küldöttség kívánságát teljesítették. Március 17-én a küldöttség bejelentette a közgyűlésnek, hogy a felfüggesztés érvénytelen és Répássy nem tekinthető szenátornak. A magyar kamara kénytelen volt engedni és elrendelte az új választást, amely április 2-3. napokon megtörtént, a katolikus jelölt nem került a szenátusba. Sztáray továbbra is Debrecenben maradt és a városi vagyon helyzetének vizsgálatával foglalkozott.60 Sztáray működése tehát még nem járt azzal a politikai eredménnyel, amelyet a szepesi kamara várt. Ebben a küzdelemben nem érvényesülhetett az abszolutizmus valláspolitikai célkitűzése, mert a katolikus vallású személyek hatalmi funkcióba állítása ellen a város lakosságának legnagyobb része egységesen tiltakozott, a katolikusok viszont akkor még kevesen voltak ahhoz, hogy akaratukat érvényesíthessék. Az is valószínű, hogy a szenátus tagjai közé javasolt állami tisztviselőkkel (harmincadosok, sókamarai tisztek) befolyásolni kívánták a helyi polgárságot. Gazdaságpolitikai vonatkozásban viszont annál szigorúbb vizsgálatot tartott a Sztáray Imre vezette királyi biztosság, többek között észrevételezte, hogy a magisztrátus tagjai miért nem fizetnek adót és utalva az 1715. évi 77. t. c.-re április 6-án elrendelte, hogy mindenfajta közteherviselésben a tisztségviselők is vegyenek részt. Április 10-én rendeletét megismételte.61 A szegényebb néprétegek kedvezően fogadták a királyi biztos erőteljes fellépését. Maga a közgyűlés közölte április 12-én a biztossal, hogy „a műveletlen nép" örült az általa tett intézkedéseknek, amely a szenátus türelmét és önmérsékletét annyira igénybe vette „egyes emberek forrongó zajongása" miatt. Öt inquilinus külön beadványt nyújtott be a királyi biztoshoz, helyzetük megváltoztatását, a kishaszonvételek, fajárandóság részesedését kérve.62 Bár Debrecenben az 1731. évi összeütközés után hosszú időn át nem voltak királyi biztosok az ő személyes szigorúsága, írásbeli tájékoztatója és érdeklődése folytán lassan-lassan mégis érvényesültek mindazok az elvek és módszerek, amelyeket jelenlétekor kívánt alkalmazni. Ettől kezdve a szepesi kamara, a helytartótanács folyamatosan és elmélyültebben vizsgálták a választáskor hatalomra került személyek vallási hovatartozásáról, vagyoni helyzetéről, a köz- igazgatás menetéről, a királyi kisebb haszonvételek felhasználásáról előterjesztett jelentéseket.63 Az akkori ügyintézés hosszadalmasságának tulajdonítható, hogy az uralkodó Debrecennek 1734. december 14-én három oldalas értékelésben válaszolt a királyi biztos 1731. évi jelentésére az igazságszolgáltatás visszaéléseivel és több más visszássággal kapcsolatban.64 Éppen az írásos jelentések tartalmának elmélyültebb vizsgálata folytán a továbbiakban a királyi biztosok kiküldetése helyett mindenkor csak az engedélyező okirat született meg, amelyet a kancellária hol közvetlenül küldött meg a 73
