A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt
velést igyekeznek országos üggyé tenni. „Elhatárolva magukat az emancipált nőtípustól, olyan leánynevelő intézetek országos költségen való felállítását sürgetik, amelyekben erősen praktikus irányú és nem túl magas színvonalú ismeretek nyújtásával a család, a háztartás szolgálatára, a nemzeti szokások, a nemzeti érdek védelmére nevelik növendékeiket."43 A leánynevelés rendezetlen volta a reformországgyűléseknek állandó sérelmi problémája, de a kérdést egységesen a polgári forradalom előtt főhatósági szinten nem rendezték. A polgári fejlődés kibontakozásával a debreceni előkelő polgárcsaládok egyre inkább szükségét érezték, hogy leányaik pallérozódását helyben felállítandó leánynevelő intézetben biztosítsák. Örömmel fogadták Márton József bécsi professzor 1824-ben tett ajánlatát, amellyel leánynevelő intézet felállítását vállalta, ha tervének kivitelezésére az egyház támogatást nyújt. Az egyházi közgyűlés késznek mutatkozott, hogy hajlékot keressen az intézet számára, Márton professzor azonban halasztotta a terv kidolgozását s 1825. május 23-án ír az Eklézsiának, hogy „már a nyáron le nem jöhet, azomban noha ott (t. i. Bécsben) cathedrájának dotációjára sokan conferalnak, még is kész lesz le jönni, ha úgy állitódhatik fel intézete, amint kívánja". Az egyház e levélre az alábbi választ küldte: „Az Eklésia várta elsőbe a Planumnak le küldését s továbbá a maga lejövetelét is ígérete szerint, épületeket is nézett s magát Professzor urat is megkérdezte, hogy melyiket választja, de mind eddig nem válaszolt. Bízott az Eklésia hozzá mindeddig s nem is gondoskodott másról. Az Eklésia most is kész teljesíteni, amit Ígért, de hogy uj terheket vegyen magára, azt nem teheti".44 A professzorral így a tárgyalás megszakadt, s az intézet terve lekerült a napirendről. A leánynevelő intézet szükségességének gondolata azonban nem végképp szunnyadt el, mert 1830. május 31-én már újra olvashatjuk az egyháztanácsi jegyzőkönyvi határozatok között „ . . . hogy városunk kebelében is, más pallérozott városok példájára egy olyan leánynevelő intézet állítódjon fel, ahol a nevendék és az alsóbb oskolákat végzett leánygyermekek a rendes asszonyi munkákon kívül, melyeknek tudását a jelen kornak uralkodó ízlése és szükségei a leányoktól megkívánják, muzsikát, rajzot, táncot és némely nemekhez alkalmaztatott, a társaságos életre szükséges tudományokat is tanuljanak, főképpen pedig rendeltetéseknek helyes esméretére úgymint egy hűséges, kelle- metes házastárs, jó anya és serény gazdasszony kötelességeire idejében okta- tódjanak. Mely végre ... az intézet számára rendelt épület készítéséhez hozzá lehetne fogni". A határozatot tett követte. Laky László, Komlóssy Dániel, Si- monffy Dániel szenátorokon, Nagy Sándor főjegyzőn kívül Szoboszlai Pap István lelkész és Zákány József, a Kollégium nagytekintélyű professzora kapott megbízást, hogy külföldi tapasztalataik kamatoztatásával, a nevelési célok megvalósításának figyelembevételével javaslatot készítsenek az Intézet tervére.45 S miközben a bizottság az intézet számára alkalmas épület keresésén fáradozott, az egyháztanácsi gyűlésen 1832. július 15-én az intézetben követendő nevelési feladatokról, szervezeti kérdésekről folyt a vita. Az Eklézsia, miután az intézet felállításának költségeit magára vállalta, egyben fenntartotta a jogot arra, hogy „az egész intézetre való gondos felvigyázás, a nevelő személyek magok viseletének, tanitásbeli szorgalmának, a nevelendők célirányos formálásának és oktatásának időről-időre leendő megvizsgálását" az egyházközség elöljárói lássák el. Határozat született arról is, hogy „10 esztendősnél ifjabb s 14 évnél nem idősebb, az alsó iskolát dicsérettel végzett leányokat vesznek fel. 4 Évkönyv 1974 49
