A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt

legfeljebb 18-at, elsősorban a helybeliek közül, vidékiek részére csak akkor nyílik lehetőség, ha debreceniekből a létszám nem telik meg."

Már ismert az intézet tanterve is. „Hitbeli tudományt, német nyelvnek tanulását és gyakorlását Ítélnénk legszükségesebbnek elejibe fundamentomo- san terjeszteni, e mellett a nagyobb és nehezebb számvetésbe, írásba, folyvást való olvasásba és a jó ízlésbe való oktatást, a rajzolás, kóta szerint való muzsikálás, helyes tánczolás mesterségeibe, a regulák szerint pontosan lejendő tanítást, úgy mindenféle jelesebb varrás, kötés, kertészkedés, ételkészítés, helyes esméretébe leendő bevezetése". Az intézet fenntartásához a tervek szerint a tanulók szüleitől az alábbi kiadások fedezését kérik: „Esztendei tartásért, mosásért és a körülöttök megkivántató szolgálatokért 100 RFt-ot, vagy 250 WFt-ot elegendő fizetésnek vélnénk ... A német nyelvre, a hit fundamentumosabb tudományaira, a varrásra, kötésre és a gazdasszonykodásra leendő oktatásért 100 WFt-ot, melyből a tanító esztendei fizetése 1200 WFt." A fennmaradó ősz- szeget az intézet helyreállítási költségeinek fedezésére szánják. A zenére, táncra és rajzra való tanításért a szülők a mesternek - aki az intézetbe bejár ezek oktatására - megállapodás szerint külön bért fizetnek. Az intézet személyzetét „A leányok nevelésére, formálására és minden asszonyi nemhez illő foglalatosságokba való gyakorlására s a német nyelvbe leendő oktatására szükséges lenne egy leányok neveléséhez értő, abba s a német nyelvbe gyakorlott Praefectus vagy tanító és praefecta vagy tanitóné, úgy egy szüntelen köztök forgó, mind személyekre, mind magok csinos és pallérozott viselésére, mind tanulásbéli szorgalmatosságokra gondosan felvigyázó egy alkalmatos leány személy, akiknek mindhármójóknak ezen épületbe kellene lakhelyét rendelni. A leány esztendei fizetése 200 WFt." Az intézet fenntartásával kapcsolatban az egyház vállalta, hogy „a sorvadt házat" (ez a Piac utca 41. számú Váczy-házat jelenti, melyet a várostól 1830-ban 18 501 WFt-ért vásárolt az egyház) saját pénztárából helyrehozatja, később pedig a tehetősebb szülők adományából és kegyes alapítványokból kívánja a kiadásokat fedezni. A felsorolt költségek a bentlakókat terhelik, mások a tanításért csak 50 WFt-t fizetnek, de a külföldiek (vidékiek) az intézet fenntartásához évenként külön 100 WFt-val kötelesek hozzájárulni. Az épület átalakítási tervének elkészítésére Povolni Ferenc kapott megbízást, de végül Beregszászi Pál tervét fogadta el az egyház 1832. szeptember 30-án.

Már-már megoldottnak látszott a leánynevelés ügye Debrecenben, mégis újabb 6 évre volt még szükség, hogy az új intézmény a leányok számára megnyissa kapuit. Időközben ugyanis a Váczy házat eladták, és helyette 23 000 WFt-ért 1838. október 14-én Halmágyi Lajos táblabíró Czegléd utcai házát vásárolták meg, amelyet az intézet céljaira alkalmasnak találtak. Az intézet vezetésére az egyház br. Vay Miklósné ajánlása alapján Fáy András barátját Steinacker Gusztáv evangélikus pedagógust hívja meg, aki Pesten leánynevelő intézet alapításának tervén dolgozott,46 s akit alkalmasnak véltek az intézet gyakorlati létrehozására is. Steinacker az állást, amellyel lakást, 1000 WFt fizetést, valamint tanulónként 40 WFt díjazást kínált az egyház, elfogadta, 1838. június 26-án azonban az egyházhoz írt levelében „minden jövendőbeli félreértések elkerülése végett" több kérdésben felvilágosítást kért. Igényelte, hogy az intézetbe felveendő növendékek száma a 12-t ne haladja meg, mert, miután az intézet nemcsak oktató, hanem nevelő intézetül is szolgál „a nevelést igen sok tanítványokra egyszerre kiterjeszteni lehetetlen". Az asszonyi munkákban való oktatást felesége egy arra alkalmas tapasztalatú személlyel ma50