A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején

teken.164 A mátai pusztán a Hortobágy mellett biztosított területet állandóan feltúrják, ezáltal a legelőterületet tönkreteszik. Bár a kocák, kanok, süldők és ártánok külön nyájakban járnak közös nyájakban, mégis a tenyésztés nagyon sok gonddal jár, mivel a gazdák közül sokan a tanyák közé hajtják sertéseiket és a szomszédoknak tetemes károkat okoznak, ugyanakkor a tarlón és a vontatók között, vagy a bé nem vontatott életben is sok kár esik.165 A Hortobágyon kint levő sertésekkel kapcsolatosan gyakran merül fel olyan panasz, hogy a kondások a gulyakutakon itatnak, máshol pedig sertéskarámokat találnak a gulya tanyák körül,166 amelyeknek széthányásáról azonnal intézkednek. 1830- ban nagy dögvész pusztított a sertésnyájak között, aminek egyik oka az is, hogy a kutak nincsenek felkészítve.167 Ha pedig a nyájkondások a csapatostól legeltetett fennálló tengeriben, vagy a házután való földeken különböző birtokosok veteményeiben kárt tesznek, a sertéseket a biztosok hajtassák ki, a pásztorokat pedig a helyszínen pálcáztassák meg.168 Az 1830-as évekig Hortobágyon mindössze hat közös sertésnyáj volt, 1839-ben több debreceni Polgár kérést nyújtott be a Tanácshoz, hogy egy hetedik nyáj felállítását engedélyezzék,169 mivel „hogy a Hortobágy mellyékén jelenleg is nem hat, hanem hét közönséges sertésnyájak léteznek, s hogy a bepanaszlott Csiszár Péter és Kálmán Mihály nem különös új magános nyájat állítani, hanem sertéseiket az u. n. Bánom- kutnál lévő nyájba verni szándékoznak", ezért új nyáj létesítését nem engedélyezték. Különben is az a vélemény alakult ki, hogy a „kevesebbszámu nagy nyájakban is lehetnek több sertések, mint a több számú kisebb nyájakban . . mivel a kisebb nyájakban a sertéseknek igen sok fajtája van, a fajok szerint való külön tartás azoknak nemesítésére nyújtanak bővebb alkalmat és nagyobb lehetőséget. Különben is „E Város Polgárai jóllétének 's vagyonosodásának előmozdítása az Elöljáróság Fő gondjai közzé tartozván, - mi után a 'köz tapasztalás szerint e' Város földmiveléssel foglalkozó Lakossai inkább a' tenyésztésből, mint a termesztésből veszik jövedelmöket, szükséges a' tenyésztésnek nem tsak egy, hanem minden ágát egyforma pártfogásra méltatni".170 így arra törekedtek, hogy mindenféle állatfajta megtalálja a maga legelőjét, s a legelőelhatárolások megtörténjenek. Annál is inkább szükség volt erre, mert a sertés most már évek hosszú tapasztalatának bizonysága szerint a legelőt annyira tönkretette, hogy gyakorlatilag alkalmatlan volt más állatok legeltetésére, ahogyan ez egy 1846. évi jelentésből s több más észrevételből is kitűnik.171 „Jelentvén, hogy az ökör csorda járásán legelni szokott, 's egy ezeret kevéssel haladó sertés nyájj a' legelőt annyira öszve túrja, 's emészti, hogy több évi tapasztalás szerént az ökörcsordának legelője el silányul - e' sertés nyájjnak más helyréi áttétele szükséges lenne". A szóban forgó nyáj legelőjéül a Szettyé- nyes oldalon az ún. Jebák telken jelöltek ki legelőterületet azzal a megkötéssel, hogy az oda áttelepített nyáj 500 darabnál kevesebb nem lehet, az ökörcsorda legelőjét nem háborgathatja, sőt az ott levő kunyhót és kutat is csak abban az évben használhatja, a kunyhó körüli hálatást is csak abban az évben engedélyezik, a Szettyényes oldalon pedig új kutat és kunyhót kell építeni,172 s az ökörcsorda járásán a későbbiek során semmiféle sertés 's marha ne legeltesesn", azon csordába pedig jármos ökrön kívül sekinek nyereségre szedett tinói ne fogadtassanak".173

183