A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején
A Hortobágyon legelő sertések és kondások összeírása:174 Pásztorok: Sertés: 1837, . év 1838 . év 1839 . év Halász Pál számadó kondás 375 db _ Szilasi József számadó kondás 97 db 146 db 244 db 4 gazd. Kozma János számadó kondás 292 db 469 db 567 db 14 gazd. Tar Bálint számadó kondás 622 db _ _ _ Szűcs Gábor kondás 324 db — _ _ Csukás István kondás 237 db 346 db 401 db 11 gazd. Szabó Márton kondás 273 db 588 db 980 db 38 gazd. Biró János kondás 165 db 303 db 355 db 10 gazd. Biró Mihály kondás — 497 db — _ László András kondás248 db 244 db 4 gazd. Papp Lajos sertése86 db — — Tóth Bálint sertése794 db 25 gazd. Takaró András sertése — — 179 db 8 gazd. Saska István sertése186 db 5 gazd. A felsorolt három évben történt változások mind a pásztoroknál, mind a jószágállományban jól figyelemmel kísérhetők. Gyakran sertésállománynál is ugyanazok a problémák jelentkeznek az erdei legeltetéssel kapcsolatban, ami már a juhtartással kapcsolatosan is felmerült. A sertéstartók a nemes város cserekaszálóit élik a polgárság tetemes kárával,1'5 s a sertések Cserébe hajtását, amíg a föld nem fagy fel, meg nem engedték.176 A gyakori tilalom ellenére gyakran találnak sertéseket az erdőkön legelni, amelyeknek behajtásáról intézkednek.177 A szoros tilalom ellenére sokan a több elmúlt esztendők alatt szokásba vett visszaélési mód szerént a' sertésseiket téli időben az Erdőkön háborgatás nélkül tarthattyák, szinte harmadfél ezerre menő sertéseket szedtek öszve, nagy hirtelen most azokat más helyre nem tehetik; tekintetbe vévén azt is, hogy ollyan számos Polgárok, az hirtelen kiadott rendelés által észrevehető kárba nem ejtődhetnek, 's az is tekintetet érdemelvén, hogy a' szalonnával való kereskedés nem utolsó ága annak, a' mely által 'a pénz a' Városba bé jöhessen, azért úgy vélekedne, hogy a' Magistratusnak sokszor említett Rendelésének végrehajtása most változta- tódna meg .. .".178 Évről évre visszatérő gond a téli legeltetés megoldása, míg juhoknak egyáltalán nem, a sertéseknek a halápi, Savóskuti, apaíáji erdőkön megengedték a legeltetést, a többi, marha szájából ki nem nőtt erdőkből még a sertéseket is ki verették.179 Viszont nagy előnyt jelentett az a tanácsi engedmény 1842-ben, amely a téli legeltetést úgy engedélyezte, hogy sertéseit mindenki a maga akár- mely Praediumán szabadon járathatja és legeltetheti, úgy, hogy a másokéban kárt ne tegyen, de ez az engedély a makkoltatás lehetőségeit nem befolyásolja.180 A csekély számú nyájak, amelyeken 3-4 gazdának járnak sertései, nem alkalmasak a tenyésztésre. 1827-ben 14 ilyen nyájról volt tudomásunk, s a tanács ezek számát hétre kívánta redukálni, s azoknak a szabadon legelés helyett járást kellett kimutatni,181 1830-ban a polgárok tesznek panaszt, hogy bár ők 184
