A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. sz. fordulóján

tak, szempontot vettek figyelembe, összefüggést tisztáztak, rendkívül hasznosak az életmód- és életmódváltozás-kutatással foglalkozó néprajztudomány számára is.® A történettudomány mellett a földrajztudomány volt az, amely az árucsere vizsgálata tekintetében sok olyan kutatást végzett és feldolgozást készített, amik részben vagy olykor még egészben is nemcsak hasznosak, hanem elengedhetetlenül szükségesek is az árucsere néprajzát kutató- és feldolgozó etnográfia számára. Éppen jelen dolgozatunk sajátos tárgyával - a vonzáskörzetek kérdésével - kapcsolatosan lényeges annak megemlítése, hogy például az egyes vásárhelyek, vásársávok kialakulásának, fejlődésének kérdéseivel a településföldrajz behatóan foglalkozott.7 Mintahogy arról sem feledkezhetünk meg, hogy az egyes vásárhelyek, piacközpontok vonzáskörzetének megállapításával is eleddig leginkább a földrajztudomány foglalkozott.8 Magyar vonatkozásban ez különösen így van. Nálunk a piaci, vásári és természetesen egyéb vonzáskörzeti kérdésekkel Magyarországon főleg a földrajztudomány foglalkozott.9 Természetes, hogy szempontjaikat figyelembe vesszük, eredményeiket felhasználjuk és kutatásaink során igyekszünk azokat sajátos néprajzi szempontokkal, módszerekkel kiegészíteni.

Tanulmányunk a debreceni vásárok vonzáskörzetével kíván foglalkozni. Nagy örömünkre szolgál, hogy ezen a téren is van érdemes előkutatás, korábbi eredményes feldolgozómunka.10 Ezek a kutatások és feldolgozások kimondottan történelmiek, illetve gazdaságföldrajziak. Mi viszont tárgykörünket illetően még egy megkötéssel élünk; a debreceni vásárok vonzáskörzetét nem ma, nem is a közelmúltban, hanem a XVIII-XIX. század fordulóján kutatjuk, kívánjuk felderíteni, a történeti néprajz módszereivel, igényeinek megfelelően.

Mielőtt elkezdenénk magának a szigorúan vett tárgyunknak a fejtegetését a szempontok és módszerek tisztázása végett szükséges néhány kitérést tennünk. Először is azt állapítjuk meg, hogy a vásárok és piacok mindig és mindenütt ott alakultak ki, ahol különböző földrajzi tájak és ezzel összefüggésben különböző termelési körzetek találkoztak, ahol folyami átkelőhelyek voltak, ahol fontos szárazföldi utak keresztezték egymást, ott, ahol egy-egy zárt földrajzi egység központját, végét, bejáratát stb.; egyszóval hangsúlyos helyét találjuk. A vásár az ősi, a kezdeti árucsere-alkalom, és a piac a későbbi. A vásárok a növényi és állati biológiai periodizációhoz, az éghajlati viszonyokhoz és az időjárási viszonyoktól is függően az útviszonyokhoz is igazodva alakultak ki. A kezdeti vásárok kevert vásárok voltak, azaz mindent árultak, illetve vettek rajta, méghozzá igen hosszú ideig nem is pénzért, hanem cserébe. A vásár az áruk elkülönítése révén csak a fejlett társadalmakban differenciálódott aztán; a vásár időpontjában (pontosan megjelölték a dátumát, tartamát), áruféleségekben (külön állat-, termény- és kézműves vásárok), vonzáskörzetében (országos vásárok, havi vásárok, heti vásárok - itt a havi, illetőleg a heti jelzők nemcsak gyakoriságot, tehát időbeli meghatározottságot, hanem éppen a gyakoriságból is következő vonzáskörzetbeli különbözőséget is jelölnek). A piacokat a város és a falu közti munkamegosztás hozta létre a városokban. A piacokon eredetileg jellegzetesen csak élelmiszert árultak, illetve vettek. Az árutermelés kibontakozásával és a vele párhuzamos társadalmi fejlődéssel a piacokon vagy legalábbis a hét egyik piacán mást is, nemcsak élelmiszert kezdtek árulni. így alakultak ki az állatokat, majd a kézműves termékeket is árusító heti vásárok. A fejlődés további szakaszán ezek közül a heti vásárok közül is kiemelkedett egy-egy, és ezek havi vásárok lettek. A piac és vásár, illetve a heti vásár és a havi vásár és még később a jelen136