A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Gazdag István: Adalékok a debreceni kalapos céh történetéhez (1766-1848)

1830.

28

10

1831.

25

8

1832.

24

11

1833.

22

11

1834.

24

14

1835.

18

7

1836.

16

8

1837.

17

7

1838.

17

8

1839.

16

7

1840.

23

13

1841.

24

7

1842.

24

8

1843.

28

9

1844.

26

7

1845.

27

4

1846.

28

7

1847.

26

8.

Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a műhelyekben alkalmazott inasok száma csökkenő tendenciát mutatott. A legények létszáma változóan alakult, több visszaesés után a negyvenes évekre állandósult. A harmincas évek elejétől egyre csökkent a legényeket foglalkoztató mesterek száma, így az első négy classisba tartozó mesterek a legények nagy többségét alkalmazták. A mesterek többsége viszont inas és legény nélkül egyre inkább a maga munkájából kényszerült megélni. A viszonylag magas legény létszám tehát nem a kalapos céh általános helyzetének javulását jelezte, hanem azt, hogy néhány mester kiemelkedett a céhkeretből. A mesterek ez időtől kezdve a legkülönbözőbb eszközökkel igyekeztek legényeket szerezni műhelyükbe. Hiába hozott a céh olyan határozatot, hogy a mesterek a legényeket egymástól nem csábíthatják el -, ez egyre több alkalommal előfordult. Szép Sándor mester 1838 tavaszán levélben szólította fel a vándorló legényeket, hogy munkát vállalni ne a céh atyamesteréhez menjenek, hanem ő hozzá, mivel „ . . . másfél annyi költőpénzt ad, mint a céh, vagy atyamester". A céh comissarius a rendszabály ellen vétő mestert 13,- Ft. és 30 krajcár büntetésre ítélte.

Dinnyés Károly céhmester 1839 májusában „ . . . egy legénynek Céhmester hire nélkül, mégpedig igazság levél nélkül munkát bátorkodott adni". A céh a mestert 5 Ft. befizetésére ítélte, amit a céh commissarius leszállított 2 Ft-ra.

Веке Mihály mester 1843. szeptember elején a diószegi vásárról Töltési Lajos legényt műhelyébe hívta: a céh a legényt а Веке Mihály műhelyében végzett munkától eltiltotta azzal, hogy előbb hat mesternél két-két hetet dolgozzon, és csak ezt követően veheti fel a munkát Веке Mihály műhelyében.21

A fenti példák bizonyítják, hogy a kalapos céh mestereinek többsége egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal küzdöttek, és helyzetüket csak tovább rontotta a legényekkel való kapcsolat romlása, minek következtében több ízben került sor arra, hogy a legények megtagadták a munkát.

A céh termelési tevékenységét jelentősen befolyásolta a nyersanyagbeszerzési lehetőség. Már 1793-ban arról panaszkodnak a céh mesterek, hogy a mesterségük folytatásához szükséges gyapjú, tűzifa, vászon, enyv és halbőr

127