Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915

Az erdélyi középiskolák újabb fejlődésének egyik odaadó munkása költözött el közülünk ezen tanévben. Majdnem egy negyed századig állott a kolozsvári tankerületnek élén, amelyhez intézetünk is tartozik. Nehéz küldetése volt főigazgatósága kezdetén, amidőn ezen terjedelmes és akkoron még kevésbbé rendezett tankerület különböző főhatóságok alá tartozó középiskoláinak fogyatékosabb külső állapotait, valósággal orvosolni kellett, belső életét és kulturális munkáját pedig az egészséges haladás útjára terelni és azon megtartani.

Fontos hivatásához találó egyénisége az igazságnak föl- tétlen szeretetével és érvényesítésével minden irányban megtalálta a célszerű befolyásolásnak és a sikeres cselekvésnek igaz útját. Mondhatjuk, hogy egyéniségével és munkájával valósággal beletalált a fejlődésnek azon korába, amelyben a tankerületébe tartozó középiskoláknak épen főigazgatósága ideje alatt át kellett alakulniok: megfelelő külső elhelyezéshez és belső szellemi élethez jutniok.

A lelkiismeretesség és pontosság volt az, ami őt gyorsan emelkedő pályáján mindig előbbre vitte. Gondos előkészülettel választotta a tanári hivatást, amelyet mint nagyszebeni gimn. tanár 7 éven át komoly és tervszerű munkával töltött be. Itt nemcsak az iskola feladait igyekezett öntudatosan fölfogni és elvégezni, hanem gondosan tovább képezte magát, szorgalmasan tanult és a nevelés újabb irányait buzgón tanulmányozta, amiről azután megjelent paedagógiai műve is híven tanúskodik. Majd mint losonczi főgimn. igazgató (1875.—1882.) kivált mint az intézeti ügyek rendezésének szívós és kitartó munkása; ezen alkalmas képességeinek az iskolai kormányzat azután

j