Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915
— 36 cél, társadalom — itt alig 3—4 óra alatt 600 koronát szedtek össze. Az embernek megáll az esze: hát lehetséges ez? Igen, mert a közös szükség, a közös nyomorúság átalakította a tömeggomdolkozást; felébresztette az igazi szociális érzést még az alsó rétegekben is, megtanította az áldozatokra a mások érdekéért. A Kath. Legényegyesület egyik tagjának szintén be kellett vonulnia múlt év december havában. Itt a főtéren tartotta bérben az egyik bódécskát; cukorkákat, gyufát, képeslapokat árult, szóval nagykereskedő volt. De összespórolga- tott 120 K.-t. Ezt az összeget elhozta hozzám azzal a megbízással, hogyha nem térne vissza, 50 koronát adjak át a szüleinek s 70 koronát juttassak el a háború szegényeinek! Van yalami meghatóan szép szociális érzék ebben a végrendelkezésben. Béke idejében mindent szüleinek hagyott volna. De most máskép gondolkozik. Tudja, hogy tartozik szüleinek s azért hagy nekik meglehetős összeget, de érzi, hogy azzal a nagy szenvedő társadalommal szemben is tartozásai vannak s a viszonyok olyanok, hogy azzal szemben még nagyobbak a kötelezettségek s azért annak többet adományoz, mint szüleinek. Ugy-e, mindjárt átalakulna a társadalom, ha az emberek innen vennék a modelt a végrendelet megírásához? Ilyen szociális érzéket és gondolatokat csal ki a háború az öntudatlan leikéből is. Tavaly télen történt, hogy a feldúlt kárpáti falvakból összeszedték a hajléktalanná vált gyermekeket s a miniszter rendeletére egész külön vonat vitte az Alföld felé, hogy elhelyezzék őket. És az utón a falvakból kimentek a jó lelkek az állomásokra s egyik is, másik is elvett magának egy-egy gyermeket örökbe. A vonat tán Miskolcig sem ért s már egy gyermek se maradt, valósággal elkapkodták őket! Igazán könnyezni lehet a szociális érzés eme gyönyörű megnyilatkozásán. Óh csak nagy szenvedések mozgathatják meg így a szíveket! Csak nagy tragédiák szülnek nagy hősöket s csak nagy szenvedések nagy erényeket. Mert én meg vagyok győződve róla, hogy ha béke idejében indított volna el a belügyminiszter hasonló célból egy vonatot Zsolnáról Zimony felé csak 10 gyermekkel s a vonat előtt mindenütt tárogató harsogott és dob pergett volna, én azt hiszem, hogy mind a 10 szerencsésen megérkezett volna Zimonyba.
