Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915
35 — Megtanuljuk áldozatot hozni az egészért önmagunk megrövidítésével is, szóval: megtanuljuk, hogy az egyén semmi, annak bele kell olvadnia a nagy társadalom érdekszférájába. Az első gondolat tehát, amit a háború megformál bennünk: bizonyos értékleírás önmagunkból. Nem csinálunk többé nagy dolgot személyünkből, elhallgattat a saját kicsinységünk. Mindenki előtt drága a maga szubjektív világa, szent a fájdalom, szent a könnye. Nem folyt soha annyi könny, mint e két esztendőben, de nem is láttuk soha, hogy olyan könnyen felszáradtak volna a könnyek, mint e két esztendőben. Nem láttunk soha annyi heroizmust a megpróbáltatások elviselésében, mint most. Mert rá gondoltunk a milliók szenvedésére, a milliók jajszavára. Nem volt ugyan alkalmunk, hogy végignézhessünk egy-egy csatamezőt egy-egy ütközet után.Nem láttuk a gazdátlanul heverő kezeket, lábakat, eltorzult arcokat, nem hallottuk az ordítozást, a jajgatást, nem éreztük azt a kiállhatatlan vérszagot, mint ahogyan ezt Suttner Berta báróné meg Tolstoi leírják regényeikben, mindezt nem láttuk, de megéreztük ezeken a hazakerült szegény sebesülteken keresztül, és — elég volt. Ez az első szociális hatás tehát, hogy lemondunk a könnyeinkről s beleolvadunk a milliók fájdalmába. De nemcsak ilyen negatív irányban mutatkozott a háború hatása, látjuk a produktívabb eredményeket is: megtanultunk áldozatokat hozni a társadalomért önmagunk anyagi érdekeinek s kényelmének feláldozásával is. A jótékonyság csatornái mintha megtízszereződtek volna. Üj forrásai fakadtak az emberszeretetnek. A megélhetés 3—4-szer annyiba kerül most, mint ezelőtt, iparunk, kereskedelmünk pang, a jövedelmi források megapadtak, s mégis Magyarországon és kapcsolt részein egy negyed század alatt nem raktak annyit a jótékonyság asztalára, mint most másfél esztendő alatt. Egyik jegyző barátom beszélte, hogy Hunyadmegyében van egy kis oláh község 50—60 füsttel. El van zárva a világtól; egy katlanban van elsülyedve; szegény földhözragadt oláh parasztság lakja, még adót sem fizettek már emberemlékezet óta. Tavaly a belügyminiszteri rendeletre az elöljáróságok gyűjtöttek az Auguszta alap javára. Ide is elmentek, mert el kellett menni. És itt, ahol soha nem hallották, hogy mit tesz az: közös 3*
