Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
és intenzív lelki életet folytatott és így nevelődött igazi hőssé. Kövessük az ö nemes útmutatását az igazi lelkiéletben, a folytonos tökéletesedésben s akkor mi is hősökké fejlődünk: ha nem is a harctéren, hiszen az isteni békében is megvannak a vallás, a kultúra és a szeretet müveinek a maguk nagy hősei. De nemcsak tanárainkat szólította fegyverbe ez a védelmi harc, hanem több tanulónknak is kellett bevonulnia tényleges katonai szolgálatra. Már a tanév elején október hóban behívták Hermann József, VII. oszt. rendes tanulót és Bedeleanu János, Vili. oszt. magántanulót. November hó közepén katonának önként beállottak: Gábos Sándor és Togyerucz Aurél VIII. oszt rendes tanulók, akik már mindketten a harctéren vannak. Intézetünk népfölkelői szemlére kötelezett és alkalmasnak talált tanulói közül Braisch János, Maniu Miklós, Nagy Dénes, Pop Kandit és Stolz György 1895. évf. VIII. oszt. rendes tanulók a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium rendelete értelmében 1915. évi április hó 8.-án érettségi bizonyítványt kaptak és katonai szolgálatra bevonultak; nemkülönben a VII. oszt. tanulók közül: Culca János, Enderszt Oszkár, Kirchhof Lajos, Krisán András és Voloncs József 1896. évfolyambeliek szintén előbb tettek osztályvizsgálatot és május hó elejére bevonultak. Ezeken kívül katonai szolgálatra alkalmasoknak beváltak papnövendékeink közül: Bartos József, Bitai Árpád, Márton Áron VIII. oszt. és Fazakas Péter, Kajtár Lukács, Molnár József VII. oszt. 1896. évfolyambeliek, valamint Gál András és Győri Antal VII. oszt. azután Esztergái" Lajos és Kocsis Imre VIII. oszt. 1894. évfolyambeliek, akiket mint papnövendékeket a Véderőtörvény 29. §.-a alapján a szemlén fölmentettek, de most vizsgálataik letétele után a miniszteri rendelet értelmében valamennyien bevonultak. Bizonyos tisztelettel néztünk a mi katonáknak bevált tanulótársainkra, akik mind örömtől sugárzó arccal jártak közöttünk, hogy ők már mint katonák siethetnek a haza oltalmára. Aztán érzékeny búcsút vettünk mindnyájuktól a dicsőséges viszontlátás biztos reményében, a jó Isten áldását és segedelmét kértük fontos honvédői munkájukra. Megható volt különösen kon- gregánista testvéreink búcsúja a Mária-kongregáció március 25.-i ünnepségén : nevükben Nagy Dénes praefectus búcsúzott
