Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914

el, akinek beszédét a Mária-kongregációról szóló jelentésünk­ben közöljük. Iskolánk volt tanítványai közül nagyon sokan teljesítenek katonai szolgálatot és nagy örömünk telhetik mindazon jó hi- rekben, hogy milyen elszánt vitézséggel és férfias becsülettel állnak helyt a legfontosabb kötelességek véres mezején. Töb­ben közülük kiváltak hősiességükkel, néhányuk vitézi tet­teiről (gr. Forgách Balázs, Nagy László, Sulyok János s mások) már közelebbi részleteket is hallottunk, vannak már elegen köztük, akik signum laudis-t, vaskeresztet s más kitüntetést kaptak. Intézetünk lassan gyűjti az adatokat s majd az áldott békének boldog napjaiban, amidőn harcban álló tanáraink is feldolgozzák részünkre naplóföljegyzéseik és gazdag tapaszta­latuk becses adatait, mindezen gyűjtésűnket összefoglaljuk és iskolánknak becses emléke gyanánt megőrizzük. Valahányszor csak elindult egy-egy menetszázad városunk­ból a harctérre, mindig akadt benne néhány volt tanítványunk, akik fiúi ragaszkodással eljöttek búcsút venni volt tanáraiktól és szeretett iskolájuktól. De még a harctereken is sokszor gon­doltak reánk, mutatja az a sok tudósítás, amit onnan a tanárok­nak s az igazgatóságnak küldtek. Milyen megható is lehetett az rájuk nézve, midőn a menetszázadok legtöbbnyire épen gimnáziumunk előtt állottak fel és innen indultak imával a harc­térre. Búcsúzó tekintetük utoljára is azon alma mater felé for­dult, ahol boldog tanulói éveiket átélték, ahol annyi szeretettel és munkával lelki képzettségüket megszerezték. Valóban ez sok nemes érzést kelthetett szívükben. Csak egy jelenetet említek meg. Egyik júniusi nap (26.) kora reggelén ismét in­dult egy menetszázad. Ima végeztével egymás után vonultak el a szakaszok Egyszerre csak az egyik szakaszvezető odafut az ablakhoz, amelynek sűrű virágai közt valahogy észrevette az igazgatót, . tiszteleg a kardjával és hangos „Laudetur Jesus Christus!“-sál utoljára elköszönt. Szintén egyik tanítványunk volt, de alig ért Szolnokra, már is tudósítást küldött és azt Ígérte a harctérről. Emlékezetes mindenesetre és megható a a harctérnek és az iskolának ez a szeretetteljes kapcsolata. Mi pedig, a kik itthon folytattuk munkánkat, állandó sze­retettel és érdeklődéssel kisértük intézetünk volt tanítványai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom