Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914

— 31 —

mondja valaki, hogy van ok, cél, mely a háborút indokolttá teszi; van annyi jó oldala, hogy ellensúlyozza az érem rossz felét. . . Hát jöjjön ide és biztosítom, hogy meginog meggyőződésében. A háború a legborzalmasabb csapás, amivel a Gondviselés szigorú keze sújtja az embereket. — Összegyűltünk többen, tisztek és katonák s levett sapkával, igaz szívvel mondtunk imát a sírgödör mellett, kérve jó mennyei Atyánkat, vegye kegyelmébe az ő hősi lelkűket. Aztán, — aztán hoztak más halottakat, mert itt a honvédésnek mindennap nagy ára van, — mindennap temetés van, s azért azokhoz az egyszerű keresztekhez ott fenn a Skura magaslaton elzarándokolhatnak unokáink, soha ki nem alvó hazaszeretetei tanulni. .." (április 20.)

„A mi zászlóaljunk feladata volt a szemben levő 290-es magaslat elfoglalása. Midőn a cserjésből a magaslatra a szakaszommal felkapaszkodtam, oly gyilkos ágyútüzbe kerültem, amilyenben az egész háború alatt nem voltam. Legalább 8 ágyú tüzelt a fejünk fölé és mellénk. Fulladtunk meg az ekrazit fojtó szagától. Egy gránát egyenest a fejemnek jött s alig öt lépésre előttem robbant. Mondhatom, pokoli volt. De a jó Isten szent kegyelme megőrzött.“ (május 15.). — „Nincs pillanat, amelyben ne szólnának az ágyúk. Mondhatom, hogy a legkeményebb idegek is valósággal megbomolnak. Közben pattognak a gonosz ellenség dum-dum golyói is fejünk felett. Szóval átél az ember itt egy kis purgatóriumot.“ (májusl7.).

Szeretett jó tanárunknak ezen néhány kiszakított naplófeljegyzéséből némi bepillantást szerezhettünk azon óriási fáradalmakba és rengeteg szenvedésekbe, amelyeket a harctereken küzdő véreinknek kell kiállaniok édes hazánknak és benne mindnyájuknak javáért. De beláttatta ezeket velünk Püspök Urunk is különösen április hó 8.-án és május hó 7.-én az egész tanulóifjúsághoz intézett exhortációiban. Az elsőt intézetünk egyik volt kedves tanítványának, iíj. Váczy Józsefnek hősi halálához fűzte, amelynek híre épen akkor jutott el hozzánk: másodszori sebesülésből kifolyólag halt meg a haldoklók szentségével ellátva a harctéren. Dicső hősünk mint kis IV. gimná- zista már heroikus jellemet mutatott: hogy egyes hibáit, különösen pedig az ébredő testiséget leküzdhesse, önkéntes böjtöket szabott magára s azokat szigorúan betartotta, rendszeres