Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
129 — tem — senki a világért el nem maradt volna. Elég az hozzá, a vállalkozás fényesen sikerült. Van a gyulafehérvári katonai térképen több barlang-jelzés. Barlang mindig izgatta a fiúk fantáziáját. Folyton kívánkoztak: menjünk nézzük meg. így történt, hogy egy szép júliusi napon a «denevér» barlang felé indultunk. Majdnem az egész csapat együtt volt. A Kisompoly gyönyörű szurdok völgyének szépségeit a kicsinyek is meglátták, sőt élvezték. A kövek között zuhogó patakocska már útközben csalogatott. Határozatba is vettük, hogy a barlangkutatás fáradalmait itt fogjuk kipihenni. A magas és meredek sziklaszoros oldalán tátongó barlangba vezető mécsessel a kézben, elfogódott szívvel a kebelben hatolt be a vitéz csapat. Amint elhagytuk a tágas nagy csarnokot s az első fordulónál elmaradt a napvilág, nehányan fütyörészm kezdtek, hát még, mikor az egyik bátor valami zöldes, foszfo- reszkáló fényt vett észre az oldal folyosóban! Kevésbe múlt, hogy kerék nem oldatott! Szerencsére nem mindenkinél állott oly könnyű helyen a bátorság, az egyik őrsvezető feláldozta magát, egy élete, egy halála, megnézi azt a fényt, még ha sárkány szeméből származnék is. El is indult, négykézláb kúszott a félelmes pont felé. Nem jegyeztük föl hányszor állapodott 9
