Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
r — 130 meg, hány lépést kúszott előre, hányat hátra, egyszerre azonban óriási éljen, hurrá diadal ordítás s kezében finom alumínium pohárral tér vissza. Erre aztán feloldódtak a bátorság kötelékei, s az eddig egymás mellett szorongó fiúk sietve szaladtak szanaszét a barlangba. Mindenki poharat akart magának szerezni, össze is szedtek vagy 10 darabot. Mikor a kutatás szenvedélye kielégítést nyert, a barlang változatos részleteit élveztük. Eleinte nagy tisztelettel tekintettek fel a barlang középső csarnokának boltozatán nagy foltokban csüngő denevérekre. Innen nevezték el a barlangot is denevér barlangnak. A kutatás fáradalmait végre is lent a kis hegyi patak habjai között pihente ki a tisztelt csapat s elhatározta, hogy ide még ismételten vissza fog térni, nemcsak alumínium pohárért, hanem mert valami őskori lelettel szeretné gazdagítani a gimnázium szertárát. Nagy lelkesedéssel indultunk haza felé s mert a kicsi vonat épen az orrunk előtt fügyölt el. a gyaloglást még valami 10 kilométerrel megtoldottuk. A világháború kitörésekor, még a mozgósítás idején a hadba vonulóknak szerettünk volna segíteni. Gyenge erőinktől telhetőleg tehát mintegy három hétig vizet hordottunk a vasúti állomáson. Majd mikor sebesültek érkeztek városunkba, nehányan ismeretségük jussán a kórházakba jártak s küldönc minőségben jól beváltak.
