Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913

— 41 —

öröme mégis csak a raktárhelyiség egy sarkában tellett, mert a rendelésekből fenmaradt különböző fajtájú és minőségű papirosból a gyár vezetősége egy kis ajándékot adott. Úgy jöttek ki a fiúk, mint valami hatalmas fehér kürtökkel fölfegyverezett kis hadsereg, s épen kapóra, mert októbernek elseje közeledvén a falú legényei is csapatokba verődve pergő dobszó mellett járták az utcákat, hogy holnap kifogástalan glé- dában vonulhassanak be katonáékhoz.

Szászsebes határában megbámultuk a villamos műveket is. Hatalmas vasbeton mederben emelik a vizet mintegy 10—12 méter magasságba, hogy ellentállhatatlan erővel zúduljon a két nagy dinamót hajtó turbinára. Ennek az aránylag kevés víznek az energiája világít az egész vidéknek, nemsokára nekünk fehérváriaknak is.

Nem tagadom több benyomást tehetett volna ránk e szép telep, de mi tűrés-tagadás, elég hosszú gyaloglás végén, közvetlen ebéd előtt szemléltük meg, a felhasznált testi energia pótlását pedig még nem rendezték be villanyerőre. Ezért bizony, a gyulafehérvári villamostelep igazgatójának fiát kivéve, aki nagy élvezettel szemlélődött, — a többi gyerek gondolatban már ott ült a szászsebesi vendéglő barátságos asztalainál s pótolta a kifogyott energiát.

Ebéd után a jelenleg ágh. templomra került a sor. Külseje első tekintetre elárulta az érdeklődő fiuknak, hogy a kisebb méretű, két tornyú, háromhajós kis román templomhoz jóval később toldották, talán valamelyik bőkezű Anjou vagy a nagy Hunyadi áldozatkészségéből a magas, díszes csúcsíves szentélyt. Kevés magyarázat után a fiuk már maguktól is rájöttek, hogy a mostani nehézkes torony az egykori román tornyok két belső falának felhasználásával épült. A nyugati bejárót úgy emlékezetből összehasonlítottuk székesegyházunk két szép román portáljával. Próbálgattuk a gótikus szentély külső pillérein elhelyezett szobrokat megállapítani, hogy kit ábrázolnak? Szomorúan vettük észre, hogy talán nem is olyan régen a harcias kedvű gyerekek, — hiszen a templom udvara iskolaudvar is, — azon versenyeztek, hogy a külső pillérek alsó részén szép háromlevelű lóherét ábrázoló mérműből kikandikáló szobrok orrát, fülét ki üti le előbb? A pillérek alján halommal hevert a széttört tégla, s a célpont környéke tele volt a tégla piros nyomával. Bizony a sokszor fennen hangoztatott kultúra erősen pirulhat az ifjú nemzedék kegyeletlenségén és tudatlanságán, úgy mint a jó öreg templom is a szentélye körül levő szomorú látványon. Egy jól