Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913
- 42 hízott Jorksiri barátságos hangon a templom szentélye körül emelt fakerítés mögül adott életjelt magáról. A templom belsejét már kevesebb szomorúsággal néztük. A XV. században készült ép szárnyas oltár barátságosan köszöntött, hiszen eredetileg a kath. kultusz céljaira szánták. A gyerekek sorjában megállapították a faragványokról, hogy ez az Annunciatiót, ez a Nativitast, ez a Circumcisiót, ez az Adoratiót, ez meg Krisztus családfáját ábrázolja. Megilletődve nézték tovább a Krisztus Urunk szenvedését megjelenítő szép festményeket is, mikor figyelmeztettük őket, hogy ez a szép oltár képeivel együtt tulajdonképen a középkori kath. szászsebesiek imád- ságos könyve, képes bibliája volt. A különböző ünnepkörökhöz mért képsorozat állott a hívek előtt, aszerint, amint az oltár szárnyait kinyitották, vagy becsukták. Az oltár lapján még a szent ereklyének helye is látható. A lecke oldalon pedig a mensát tartó oszlopon két ízléses kancsócska van kifaragva, az egyiken nagy V, a másikon A betű. Ráismertek a szent misénél használt ámpolnákra, a bort és vizet tartalmazó kancsók ábrázolására. A szép oltár mellett szomorkodik az üres, sok helyen megcsonkított, díszes tabernaculum. A szentséget elzáró vasajtó le van törve, a Legszentebb helyét pókháló, por és piszok takarja! A templom padjain nagyszámú régi erdélyi és nehány keleti szőnyeget láttunk. Hitetlenkedtek a fiuk, mikor egynek-egynek hozzávetőleges értékét meghallották. A templom sekrestyéjéből előkerült a láncos szégyenkő; a Bussstein. A legszebb a hazánkban ismert példányok közül. így ismerkedtek meg kirándulóink a nyilvános vezeklésnek hazánkban sokáig dívó szokásával. A templom szószékén, s az orgona alatti tulipántos, magyarosan festett székek rajzában még sokáig gyönyörködtünk volna, ha kérlelhetetlen vezetőnk az indulást imételten nem szorgalmazza. Vagy 8—9 kilométert kellett még gyalogolnunk Alvincig. Az országúton lassacskán poroszkált már a társaság s nem győzte bosz- szusággal, hogy bár már Sebesnél is látta az alvinci vasúti állomás fedelét, miért távolodik az folyton-folyvást ? Talán szintén Gyulafehérvárra iparkodik? Hiszen az öreg templom tornyát is látjuk már, s még csak Alvincen sem vagyunk! Az út bőven ontotta arcunkba a port, de vizet, kutat nem fedeztünk fel sehol. Csak nagy nehezen, alig-alig értük utói azt a csalafinta alvinci állomást s csodálkoztunk, hogy bizony még messze van Fehérvár. Most az egyszer minden fiú jó volt, engedelmes
