Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912
r nők maradványainak utódai s székely nevöket az általuk állandólag birtokba vett székhelyekről, és lófő nevöket a fejenkénti lovas szolgálattól vették“.1) Ezzel a témával kissé részletesebben foglalkozunk. Mindenekelőtt jelzem, hogy a székely nép származását illetőleg az irodalmi vita a múlt század végén ez volt: Szabó Károly és követői — első sorban Imets — a székelyeket — amint ezt előbb láttuk — a hűn nemzet maradékának tartják. Hunfalvy Pál elveti a székely eredetet és a székelyeket magyar eredetű és a magyar királyoktól Erdély széleire telepített határőröknek tartja, nevüket pedig ,.székeken túl lakó“-nak értelmezi. Réthy László szerint a székelyek nem lehettek mások, mint a besenyők egyik ága, vagy egy Etelközben künnmaradt magyar népfelekezet. Nagy Géza ezen eredményre jutott: „A székelyek vagy egy ága a pannonjai magyarságnak, vagy pedig olyan nép, amely akármi más is volt eredetre nézve, a pannonjai magyarság közt élve, teljesen asszimilálódott. Thúry József avar néptöredéknek tartja a székelyeket, nevüket a török szekil vagy szikii, előkelőt, urat jelentő szóval egyezteti és a X. században a magyarság területéről költözteti őket Erdély keleti részeire. Sebestyén Gyula különbséget tesz a nyugati és keleti székelység közt. A nyugati székelyeket avar néptöredéknek, a keletieket a magyarokhoz csatlakozott kozárkabaroknak tartja. Végre Pauler Gyula a székelyeket a bolár eszegelekkel veszi egynek.2 íme mennyi tudós fő s ugyanannyi külön s egymástól távol álló vélemény! De ezen fölsoroltakon kívül is akadnak még s akadtak kisebb nevű írók, akik szintén részt vettek ezen irodalmi harcban. Joggal mondhatta hát Karácsonyi János: ,,Ha irodalomtörténetíró volnék, rengeteg művet tudnék összeállítani a székelyek eredetéről folyt vitáról... S ez a vita egyik félnek sem vált szégyenére, hanem inkább becsületére. Mindegyik szorgalmasan, lelkiismeretesen kutatgatta a székelyek eredetét, lelkesedve hordta össze az ő véleménye mellett szóló okokat és ha a székelyek eredetének meg1) L. u. o. II. 1—29. i. 2) L. Karácsonyi I. „A székelyek eredeté“-t stb. 5. 1. — 28 — L_
