Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912
— 23 — papi jubileuma alkalmával ő is hívő lélekkel elzarándokolt Rómába. Mint pap gazdagította lelkét, mint tanár termékenyítette tudását. Rómából lerándult Nápolyba és Pompejibe is. Alaposan megtekintette még Veneziát és Firenzét. Dús kincsekkel megrakodva tért vissza Somlyóra s itt szórta szét lelki és szellemi kincseit a székely ifjúság minden jóra és nemesre fogékony keblébe. 1891. nyarán hat évi gimnáziumi tanári és huszonnégy éves igazgatói nehéz és felelősséggel teljes pályafutás után saját kérelmére nyugalomba helyezték ugyan, de b. e. Lön- hart püspökünk őt „az egyház tan- és nevelésügye, valamint az irodalom terén való kitűnő érdemei jutalmául, az erdélyi fehérvári székeskáptalan mester-kanonok]ává s egyúttal Gyulafehérvár város plébánosává nevezte ki“. Visszatért tehát Imets Gyulafehérvárra, ahol nemes munkásságát éppen 30. év előtt megkezdte. * És most nézzük kissé közelebbről Imetsnek irodalmi működését. Amint már említettük, Imets legelső írói termékei költemények valának. Pesti papnövendék korában lépett frigyre a költészet múzsájával s ezt a frigyet csak halála bontotta fel. Horatius nagyon szigorú mértéket alkalmaz a költőkre és költői termékeikre. Szerinte sem költő, sem költemény középszerű nem lehet. „Ars poetica“-jában így szólítja meg az idősebb Piso fiút, a ki talán szintén költő akart lenni kellő tehetség és hivatás nélkül: „0 maior iuvenum . . . hoc tibi dictum Tolle memor:... mediocribus esse poetis Non homines, non di concessere . . ."2 és folytatólag: „ .. .Animis natum inventumque poéma iuvandis, Si paullum summo decessit, vergit ad imum“.2 S ha mi is Horatius ezen, az ő költői levelében még részle1) Horatius Epist ad. Tisones 366—373. v. 2) U. o. 377—378. v.
