Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1911
5 iskolák elvégzése után Marosvásárhelyre vitte — időközben Veszély ugyanis a marosvásárhelyi plébániát foglalta el — s itt Takó Jánossal — jelenleg ditrói főesperes és plébános — együtt kis famu- lusaiként neveltette, gondozta. Pál Antal oly kiváló előhaladást tanúsított, hogy a ginm. I. osztály elvégzése után alapítványi helyhez jutott, melyet a státus a székelyudvarhelyi finövelő-intézetben jelölt ki részére. Az ifjúkort közönségesen az éretlenség, könnyelműség, tévedések és hibák korának szokták tartani a mély pszichológiai alapon álló pedagógusok s elmondhatjuk saját tapasztalatainkra támaszkodva mi is mindnyájan, vagy legalább is nagyon sokan közülünk, hogy ez a vélemény általában tévedésnek aligha mondható; hiszen még az oly nemes lélek is, mint Dávid király, érettebb korában igy fohászkodik az Úrhoz: „Delicta iuventutis meae et ignorantias meas ne memineris! Ifjúságom vétkeiről és tudatlanságaimról ne emlékezzél meg Uram!“ De mégis az, akit a Gondviselés szent életű szülőkkel és vallásos környezettel áldott meg, aki — mint az írás oly szépen mondja „az igát ifjúságától fogva viseli — s aki ifjúságától fogva beveszi a tudományt“ : az Isten kegyelmével megőrzi lelke tisztaságát, elméje a lelki dolgokat hamar megismeri, megszereti s törekvése oly biztos és határozott irányt vesz, mint a hegyi csermely, mely meggátolhatatlanul csörtet és siet célja, rendeltetése felé. Pál Antal ifjú kora, tanulói évei méltó előkészülete^ képeztek leendő hivatásához. Vallásos buzgósága, szerény viselkedése, kiváló szorgalma és fényes tehetsége révén az elsők közé emelkedett az udvarhelyi főgimnáziumban, amely az idötájt sok és jeles növendékkel büszkélkedett. Az érettségi vizsgálatnak kitűnő eredménnyel való letétele után — mint egykor Sámuel — követve az isteni kegyelem hivő szózatát — a papi pályát választó magának élete hivatásául, férfiúi munkásságának teréül. Fogarassy Mihály, áldott emlékű nagy püspökünk, Pál Antalt a theologiai tanulmányok elvégzése céljából a wieni Pázmáneumba küldte. Rendszerint az egyházmegyék kimagasló papnövendékeit éri ez a kitüntetés. Vérmes reményekre jogosító jövendő letéteményeseként vonult Pál Antal is Veress Ferenc osztálytársával a császárvárosba. De mivel gyengébb szervezetű, beteges fiatalember volt, már az elinduláskor érezte, hogy nem lesz ott hosszú mara
