Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1911
6 dása, amint azt az 1890-ben korán elhalt pályatársának Dr. Veress Ferenc, theol. professzornak s a Batthyány-intézet őrének a „Köz- müvelődés“-ben közölt emlékezetében írja Az elindulás előtti estén ugyanisígyszólthozzá: „Francisce, kettenmegyünkfelaPázmáneumba, de te egyedül maradsz“. Sejtelme csakugyan valóra is vált; mert a theologia első évfolyamának elvégeztével betegeskedése miatt Wienből visszahívták és a következő három évfolyamot itt Fehérvárt a papnevelő-intézetben végezte el. A múlt évszázad hetvenes éveiben, a kiegyezést követő időben kezd a magyar közélet s tudományosság addigi aléltságábó! ébredezni és cselekvő életet élni. Mint az 1848. évi márciusi eszméknek, úgy ennek is igazában lelkes ifjak első hirdetői és tettekkel tényezői. Lázas munka indul meg mindenfelé, valóságos „Sturm- und Drang Periode“ fejlődik, tisztán a magyarság jegyében. A gimnáziumokból a német szellem kiszorul s a magyar nyelv visszanyeri hegemóniáját. Megalakulnak iskoláinkban az önképzőkörök, amelyekben lelkesedéssel szavalják a hazafias tűztő! izzó költőket s az ifjak magok is lantot ragadnak, melynek húrjain szabadságról, hazaszeretetről s nemzetünk dicső alakjairól zengenek. S ezek a lelkes ifjak a gimnáziumban beléjök oltott s az önképzők áldásos hatása alatt bennök mintegy megpetrifikálódott eszméket kiviszik a hivatalos és társadalmi életbe magukkal. Ébresztik a még szunya- dozókat, új erőt lehelnek a gyáva lelkekbe, öntudatos életet terem tenek mindenfelé. Épen ekkor alakúi meg papnevelő intézetünkben a „Szalézi szent Ferenc irodalmi és szavalati iskolája“ is, melynek megalapítói közt Pál Antal első rangú tényezőként szerepel s melynek két évvel rá már elnökévé választják. És itt kezdődik az ő költői működése ; itt lép frigyre a költészet múzsájával, kihez egész életén át mindvégig hű maradt. 1880. nyarán pappá szentelik s Csikszentgyörgyre küldik káplánnak. Pál Antal kitűnő káplánnak bizonyult. Szívet-Ielket lebi lincselő modorával, közvetlenül ható ékesszólásával és kellemesen csengő hangjával csakhamar dédelgetett kedvencévé vált a csik- szentgyörgyieknek, kik még évekkel ezután is valóságos rajongással beszéltek „fájin, kicsid“ papjukról. Aztán meg olyan principálisra akadt Nagy Lajos t. kanonok, főesperes-plebánosban, ki maga is költő hírében állott, ritka képzettségű pap volt s a szabadságharcot karddal kezében küzdötte végig. Gyakran és mindig szeretettel em
