Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
55 szemben elfoglalt álláspontját is megvilágítják. A köznapi kifejezések a levélben helyénvalók, csakhogy honnan vegye ezeket a közkeletű beszédfordulatokat a XVI. századi iró? Az ókori irók műveiből, — hangzik Erasmus utasítása. Ha aztán az olvasó Cicero, Horatius kifejezéseit nem érti, vessen magára. Mert hiszen sokan Terentiust, Cicerót, Quintilianust még magyarázattal a kezükben sem értik meg. Sokkal jobb, ha a tudós egy hibátlan beszédmódot megtanul, mintha a Holcot-nál, Bricot-nál és Gorrá- nál előforduló barbárságokat követi. A beszéd tudatos egyszerűségét nem veti meg, mivel ez gyakorta nagyobb művészetre vall, mint a fárasztóan bonyolódott kifejezésmód. Ezen észrevételeken kívül még számos megjegyzéssel találkozunk, melyek nem csupán a levélírásra magára, hanem általában a stílusra vonatkoznak. Kivált azt ajánlja a kezdő figyelmébe, hogy különösen a stílus ékességét tűzze célul maga elé. Ezt azonban könnyebb megkövetelni, mint rá szert tenni. Csak sok tanulással, az irók olvasásával, gyakori írással tehetünk szert a stílusban való csinosságra. Ezen általános tudnivalók után figyelmünkre teljesen méltó utasítások következnek a tanító módszeres eljárására nézve. A tanító leginkább olyan tételeket jelöljön ki gyakorlásul, a melyek a tanulóknak kellemességüknél fogva leginkább tetszenek. Itt is elsősorban a költőket és történetírókat kell figyelemre méltatni. Még Ovidius is segítségül vehető, mert a nála található anyagot is lehet erkölcsileg helyesen fogni föl. Az ilyen tárgyakból azt kell kiválasztani, a mi nem egészen értéknélküli, hanem valami az életben is használható elem van benne. Egyes tételeket a komikusok műveiből is lehet kiszemelni. Az élettel közeli vonatkozásban állanak a történetírókból vett tárgyak. Ilyenek Valerius Maximus könyvében és azon irók műveiben kínálkoznak, akik a történetírók műveit kivonatolták. Sok tételt lehet venni egyetlen történeti személynek pl. Catónak, Antoniusnak v. Julius Caesarnak életéből. Ebben a nemben szorgalmasan kell gyakorolni a növendéket már csak a történelmi ismeretekért is. A tanító, mielőtt a levél alakját növendékeivel megbeszélné, ismételje el a történelmi eseményt. Figyelmeztesse őket, hogy mely íróknál és hol lehet olvasni a tételben megjelölt eseményről, hogy legyen hova fordulniok gondolatokért és kifejezésekért.
