Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

5+

alkalmas műfaj; csakhogy az előadás külső alakjának mindig meg kell egyeznie a tárgy természetével. Ezzel a főszabállyal küllőmben tisztában van minden művelt ember. Az útmutatásra épen a kevésbé tanultaknak van szükségük; de a gyermekeknek is fontos a kellő felvilágosítás, nehogy a tanítók tekintélyétől félrevezetve olyan ismereteket sajátítsanak el, amelyeket felnőtt korukban el kell feledniük, ha nem akarnak szégyent vallani. „Már pedig a tudósoknak kiváltképen ez a tudatlan csapata, a tanultaknak ez a tudatlan raja uralkodik manapság az iskolákban1.1) Mihelyt egy ilyen kezébe veszi a bíráló tollat, nagy erősséggel hirdeti, hogy a levél tizenkét versiculusnál többől ne álljon. Hátha a tartalom bő és változatos, akkor is ily szűk keretek között forogjon az iró ?! Amily hiba a bő anyagot összezsugorítani, ép oly nagy tévedés a keveset bő lére ereszteni föl. Akiknek minden levél hosszú, azoknak nincs semmi írnivalójuk. Ezt azonban nem azok védelmére írja, akik lopottkopott holmiból állítják össze levelüket s noha a toliforgatásra nincs hivatásuk, mégsem tudnak betelni az írással. De épen ezzel vág össze azok szemrehányása, akik rövid eszüket a rövidséggel takargatják. Röviden és jól csak az írhat, aki a legbővebben is tud írni. Ilyenféle észrevételek után vonja meg a határt a levél és az egész kötetre terjedő művek között.

A levélben a tartalmat a jelen viszonyokhoz és személyekhez kell alkalmazni; ellenben a kötetben írt mű mindenkinek szól és úgy kell írni, hogy a legderekabb és legtudósabb embereknek tetszedjék.

Erasmus nem szereti a kidolgozatlan levelet; Cicero és Plinius példájára hivatkozva követeli a levélírótól a csínt és ékességet. A háborúról meg a békéről nem is beszélhet úgy az ember a tudósoknak, főrendűeknek, mint a mikor inasának kiadja a rendeletet az ebéd elkészítésére; szóval a levélben gyakran el kell hagyni a köznapias hangot. De a csekélyebb fontosságú tárgyakban természetesen nem lehet azt a súlyos előadásmódot alkalmazni, ilyenekben a stílus inkább a patak csör- gedezéséhez hasonlítson.

Igen érdekesek kivált az érthetőségről mondott megjegyzések, melyek egyúttal Erasmusnak a középkori latinsággal

1) Opus Ue conscrib. epist. 7. 1,