Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
53 történik az állítások, bizonyítékok, körülmények megállapítása, sőt a hasonlatok, ellentétek, példák, vonatkozások, közmondások, mesék, allegóriák összeállítása is, amelyeket az egyes pontok kidolgozásában a tannló felhasználhat. A tanító megmutatja, mikép lehet megkísérlem az érzelmek felkeltését, az összekötő és átmenetül használható formulákat, végül bizonyos példákra hivatkozik, amelyeket a növendékek követhetnek. Ha hétszer vagy nyolcszor ily részletes útbaigazítást adott, később szorítkozzék a tétel egyszerű feladására. A javításra különös gondot fordít, s ha valami kimaradt, nem a kellő helyre jutott, ha valami túlzás mutatkozik, vagy színtelenebb előadásban jelentkezik, azt megbeszélésében kiemeli megmutatván, hogy lehet az elhibázott részleteket helyesen alakítani. E pár észrevételből az világlik ki, hogy Erasmus gyakorlati tanácsai helyénvalók, melyeknek a mostani tanító is hasznát veheti. Erasmus pedagógiai rendszerében nevezetes helyet foglal el a levélírás. A levélnek más fontossága volt abban az időben, mint napjainkban. Akkor nem voltak újságok, sem tudományos folyóiratok, melyek a napi eseményekről, irodalmi jelenségekről értesítették volna az egymástól messze fekvő vidékek lakóit és a tudós világ tagjait. Az újságok és folyóiratok helyét a levelek pótolták s a tudósok osztályának érintkezését, eszmecseréit egyedül közvetítették. így érthetjük meg, hogy a tanítás anyagának egyik főrészévé teszi a levélírást és egy terjedelmes kötetben foglalkozik annak sok csinja-binjával. Az „Opus de epistolis conscribendis“-ben1) a levél helyét a szónoklati szabályok után teszi. „Miután a tanító röviden előadta a szónoklat szabályait, a levélírásban is szorgalmasan gyakorolja tanítványait!“ A mostani nemzedékre e műnek annyiban van becse, hogy benne a levélírás művészetének kimerítő fejtegetésén kívül elszórva nagyon fontos és helyes pedagógiai észrevételeket találunk, melyek Erasmusnak kivált a tanítás módszerébe való mély belátására vallanak. A levélről, mint irodalmi műfajról Cicero, Plinius, Seneca és Sz. Jeromos leveleire hivatkozva azt tartja, hogy a tárgyak száma végtelen és a levél majdnem minden tárgy befogadására 1) Opus de conscribendis epistolis. Basileae. 1522. 27. lap.
