Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

47

Szem előtt. A műnek későbbi átalakulásával mindig több-több beszélgetésben kel ki a kor visszásságai ellen ; ezért ellenségei heves támadásokat intéztek a Colloquia ellen. Erasmus ennek láttára többször méltatlankodva jegyzi meg, hogy amíg a Colloquia mélyebb tartalom nélkül, csupán kellemesen szórakoztató csevegéseket, „merő haszontalanságokat“ tartalmazott, rendkívüli kedveltségnek örvendett, de mihelyt a későbbi kiadásokba mind több biráló megjegyzést toldott be, bizonyos körökben élénk visszatetszést keltett.

De ha megrovás Erasmus védekezése mellett is méltán érhette a Colloquiát irányzatossága miatt, a XVI. és XVII. század ifjúsága és a latinnyelvi oktatás rendkivüli hasznát vette e műnek.

A nyelvtanulás elméleti része a nyelvtannal sorakozik a párbeszéd mellé. Egyszerre kell hozzáfogni a latinhoz és a göröghöz, sőt Quintilianus utasítása szerint a görögnek egy kevéssel meg kell előznie a latint. A nyelvtani szabályokból minél kevesebbet kell felvenni, épen csak a legfontosabbakat. Erasmus nem helyesli a tanítók legtöbbjének szokását, akik több évet elvesztegetnek a nyelvtani szabályok bemagoltatására. (De radoné stud. Op. 1. 521. C.) A kolostori iskolák eljárását sem tartja helyesnek, amelyekben a növendékeket, alighogy három hónapig a nyelvtannal foglalkoztatták, mindjárt a dialektikára vezetik át. Az ily tudatlanok azután teljesen megbicsaklanak, ha olyan íróra találnak, aki egyenlően kivált a latin és a görög nyelvben. Tudatlanságuk okozta elfogultságukban pedig másokat is elriasztanak a komoly tanulmányoktól. (Dialógus de pro- uunc. I. 919. C-D.) A nyelvtani ismeretek hiánya nagyon megbosszulja magát a kollégiumokban is, ahol a tanulók alig haladhatnak, mivel nemcsak olyanok jutnak oda, akik a nyelvtanban alig jártasak, hanem még analfabéták is.

Hogy minő terjedelemben kívánta Erasmus a nyelvtant taníttatni, legjobban láthatjuk az összes művei között olvasható „Libellus de octo oi'ationis partium constructione“ c. művecs- kéből. A könyvecskét tulajdonképen Liiius Vilmos írta Coléinak londoni iskolája számára. Erasmus Colét kérésére átnézte és nagy részt saját belátása szerint átalakította, úgyhogy akár a magáénak is vallhatta volna. A művecske tulajdonképen az esettannak nagyon összevont kézikönyve. Az egész röviden szer-