Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
43 fejezi ki, beszéde csalóka tükör. Cicerót az közeli'ti meg leginkább, aki találóbban és a tárgyhoz legillőbben beszél. A Ciceronianus-sza\ Erasmus nemcsak a tudós világnak tett szolgálatot, hanem az iskolának is, mert az iskolát is figyelmeztette, hogy a korviszonyoknak megfelelőleg nem elég Cicero szolgai utánzása, ennélfogva az iskolában a végső cél nem is lehet csupán Cicero stílusának elsajátítása. Erasmus kívánatosnak tartja, hogy a növendékek a tudományos ismereteken kívül valami mesterséget is sajátítsanak el, még pedig a festést, v. képfaragást, építő művészetet. A régi bölcsek nem ajánlják ugyan a mesterségeket, de a kereszténynek nem volna lealázó, hiszen Krisztus Urunk is egy ácsnak volt nevelt fia. A növendékek, mialatt ezt elsajátítják, a tétlenségtől maradnak megóva, ha pedig a szerencse forgandósága vagyonuktól megfosztaná, kezükben volna a megélhetés eszköze. (Christ, matrim. inst. Op. V. 716. B.) Hasonló felfogással találkozunk a renaissance pedagógusai közül León Battista Albertinél és Maffeo Veggiónál. A tanítás módszere. Igen részletesek és értékesek Erasmusnak a latin nyelv tanítására adott utasításai. Irodalmi működésének jelentékeny része esik arra, hogy az ifjúság kezébe használható könyveket adjon, melyeknek egy része két századon át forgott a közhasználatban. A humanisták általában arra is törekedtek, hogy a századokig használt iskolai könyvek helyett, melyek az iskolákban megkövesedtek volt, új könyveket írjanak. A német humanisták közül többet lehet említeni, akik ezen a téren munkálkodtak, így Reuchlint, Heinrichmannt, Brassicanust, Murmelliust.1) Úgyhogy E. már így szólhat: „Hol tanulják most az iskolákban Michael Modistát, a Jacobus glossáját, hol idézik Catholicont, a Brachy- logust vagy Mammaetrectust, amelyek mint ritka kincsek arany betűkkel leírva díszelegtek a könyvtárakban ? . . . S ha azoknak szabad a régi tudósok példáját megvetni, nekünk viszont nem szabad-e az ő tudatlanságukat semmibe venni ?“ (De con- scrib. epist. 81. 1.) Gyakran találkozunk még Erasmusnál ily he1) L. Geiger: Renaissance. u. Humanismus. 397—400. 1.
