Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
14 Itiazik továbbá a „De civilitate morum puerilium libellus* ; 1531-ből az „Apophthegmatum sive scite dictorum libri sex“, melyet 1532-ben még két könyvvel bővített. Ez idő alatt a vallási mozgalmakra mérséklőleg igyekezett hatni. Az augsburgi gyűlésen 1530-ban nem jelent meg egészségének nem kielégítő volta miatt, de Campeggio bíboroshoz írt levelében óvja a ka- tholikusokat a túlságos szigortól s kivált attól, hogy az ügy eldöntését a fegyverektől tegyék függővé. Azt remélte ugyanis, hogy a halálos sebek idővel behegednek, kivált ha az újítóknak némi engedményeket tesznek, mint Csehországban. Viszont Me- lanchthonnak írván kifejezi, hogy óhajtandó, hogy az ő hitfelei makacsságukkal és támadásaikkal ne ingereljék a fejedelmeket háborúra. Az augsburgi gyűlésen a katholikusok és újítók ösz- szebékéltetése nem sikerülvén, a következő évben még egy kísérletet tesz „De nmabili Ecclesiae concovdia über“-jével, mely azonban szintén eredménytelenül hangzott el. A végső éveket, melyek olyan előrehaladott életkorban már az aggsággal járó súlyos megpróbáltatások miatt is kevésbé el- viselhetők szoktak lenni, nála különösen nehezekké tették mind nagyobb fokra hágó betegeskedése, barátainak elhalása, a támadások, melyek még mindig özönével hullottak fejére és amelyeknek visszaverése minden okossága mellett is terhes és semmiesetre sem kellemes munka volt. Meg kellett érnie azt a véres tragédiát is, hogy legjobb barátjai Morus Tamás és Fisher János, a rochesteri püspök, a bakó keze alatt vérzettek el és épen VIII. Henrik által, akit annyiszor magasztalt, mint a vallás védőjét. E szomorú idők emléke a „De praeparatione ad mortem“ 1534-ből. Most már Freiburg éghajlatát sem találja oly kellemesnek, mint ottani tartózkodásának kezdetén, az életmód még az ő nagy jövedelmei mellett is szerfölött költségesnek tűnt fel. Ekkor arra határozta el magát, hogy Freiburgot odahagyja és engedve Mária királyné sürgetésének Brabantba utazik. Mielőtt azonban Németalföldre ment volna, baseli barátaitól még búcsút akart venni. 1535 augusztusában érkezett Baselbe, ahol „Ecclesiastes sive de ratione contionandi“ c. művét bocsátotta sajtó alá. Útját azonban nem folytathatta és betegsége miatt majdnem az egész telet ágyban töltötte. A munkával még ekkor sem tudott
